Miért nem mindegy, hogy ételt rendelek vagy én főzök a páromnak?

Én utálok főzni, tegnap kivételesen csináltam vacsorát, de ha minden nap én főznék, fix, hogy minden lenne benne, csak a lelkem nem. Így pont jó, hogy 2-3 hetente egyszer én főzöm a vacsorát, mert olyankor valószínű, hogy tényleg szívesen csináltam :D

De a páromnak szerencsére ezzel semmi baja, ő szeret főzni, ha meg nincs kedve neki se, akkor rendelünk, senki nem csinál ebből semmiféle problémát.

Attól függ. Ha mindennapos "létfenntartó" étkezésről van szó, akkor teljesen tök mindegy...

Ha meglepi vagy alkalom, akkor jól esik, ha a másik készül, tervez, próbálkozik. Időt fordít rá, higy a kedvedre tegyen. Kedves tőle. Persze csak ha nem teljesen reménytelen eset a konyhában... :D Mondjuk én valami különleges rendelt kajának nagyon örülnék ilyen esetben. A barátom csak alapdolgokat tud a konyhában, inkább a kezem alá szokott dolgozni, ha rendel valamit, amit igazán szeretek és szépen feltálalja, az szuper! Másik oldalról amúgy én nagyon szeretek neki főzni, különlegesebb kajákat is, baromi jó érzés, amikor látod, hogy mennyire ízlik neki, amit csináltál.

27/N

A konyha rendkívül sok időt elvesz az életből, de van, aki nem eszi meg a különböző kiszállított ételt.

A párom rendkívül jól főz, és ezt mindig mondom is neki, dícsérem minden alkalommal. Kicsi a konyhánk, ketten nem férünk el, így én csak kisebb munkákat vállalok, vagy olyat, amit nem szeret annyira.

A munkahelyemre gyakran rendelek ebédet, ez nem okoz problémát, bár a gyerekünknek ő akkor is készít valamit.

Tehát szerintem minél hosszabb az együttlét, annál inkább mindegy lesz.

Mert az ilyen üzemi konyhákon készült futószallag költségoptimalizált táp olyan is. Olcsó lejárt anyagokból koszlott helyen, kétes emberekkel összehányt ízfokozóval turbózott tartósítóval telenyomott ,szépen becsomagolt eggyenabrak. Neem és nem Lacibácsi készíti saját kezüleg :D

Nem veszi fel a versenyt egy olyan étellel ami tudod miből van és hogyan készült.