Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti szakítanátok a párotokkal, ha nagyon szerelmesek lennétek belé, de szép lassan rájönnétek, hogy a jövőtöket nem tudját0k vele tervezni?
Csak kíváncsi vagyok, hogy szerintetek rosszul gondolkodom-e, amiért képtelen vagyok otthagyni a párom.
Már kamasz korunk óta együtt vagyunk, nagyon szeretjük egymást, két éve együtt is lakunk, mert a szüleim megengedték, hogy hozzánk költözzön, mert itt könnyebben tudunk saját lakásra gyűjteni, mint albérletbe. Igazából nagy a ház, teljesen külön konyhán vagyunk, mi fizetjük a saját dolgainkat, egyedül annyi, hogy nem kell haza adnunk, amiért itt lakunk. Tök jól elvagyunk így, de nekem ez már nem elég. A párom viszont nem tesz semmit a jövőnkért. Már kamasz korunkban is kicsit nehezteltem rá, amiért nem veszi komolyan a sulit, most viszont a munkával van így. Mindig dolgozgat valamit, annyi pénzünk van, hogy eléldegéljünk, nem kellett neki soha sem kölcsön adnom, de félre rakni se tudunk soha. Ha felhozom neki, hogy lassan kezdhetne már magával valamit, akkor kiakad, hogy nyugodjak meg, ő majd elintéz mindent, ne foglalkozzak vele, hogy épp hol dolgozik. Nekem ez viszont már egyre rosszabb. Nem akarok anyámék nyakán megöregedni, és egyébként ő sem. Hasonlóan képzeljük el a jövőnket, a különbség annyi, hogy én a belemet kidolgozom, hogy legyen is belőle valami, ő meg tök lazán fogja fel az egészet. Nem tudom mit kéne tennem. Várjak még, hogy majd megkomolyodik? Végül is még csak 23 és 22 évesek vagyunk, vagy hagyjam ott csak azért mert ő lazábban fogja fel az életet, mint én. Úgy érzem hatalmas hiba lenne, képtelen lennék nélküle élni, de közben úgy gondolom, ha továbbra is olyan marad, mint eddig volt akkor az elképzelt jövőnk soha sem fog valóra válni. :S
válasza:Elolvastam a sztoridat, nem egyszerű a helyzet. Megosztom az enyémet, a kérdésedhez passzol, de nem akarlak vele befolyásolni, nyilván minden helyzet egyedi.
Mi is kamaszkorunkban jöttünk össze, 4 év után szakítottam vele, mikor 21 évesek voltunk. Hiába szerettem, rá kellett jönnöm, hogy nem tudok vele hosszú távra tervezni, pedig 4 év után már nagyon is arra volt igényem, hogy megpróbáljunk szintet lépni, vagy legalábbis beszélni tudjunk róla. Ő eléggé elzárkózott az elköteleződés témájától, és szép lassan rá kellett jönnöm, hogy van néhány nagyon sarkalatos dolog, amikben nem passzolunk, ha a hosszútávú jövőt tekintjük (pl. a családról kialakított képünk, meg más dolgok, de felesleges részleteznem). Úgyhogy mivel végre beismertem magamnak, hogy nem haladunk előre, és valószínűleg soha nem is fogunk, megléptem nagy nehezen a szakítást, egy nagy beszélgetés után. Eléggé bizonytalanok voltunk mindketten, nyilván 4 év nagyon sok, együtt nőttünk fel gyakorlatilag. De így egy év távlatából merem állítani, hogy életem egyik legjobb döntése volt lezárni azt a kapcsolatot. Azóta mással vagyok, ahogyan ő is, mind a ketten nagyon boldogok vagyunk.
válasza:egy 23 éves "gyerektől" ne remélj túl sok komolyságot.
ami biztos, nem vele fogod leélni az életed, annyi szent.
válasza: válasza:Mik a fejlemények azóta?
Képzeld ugyanez a sztori voltvelem is, 12 évet voltam együtt a fiúval, hmm nekem fiú:)) mert ugye 13 évesen jöttünk össze és 25 évesen szakítottunk:)) és ezalatt egyszer sem csaltuk meg egymast soha! Csak egyszer egyik reggel úgy keltem fel hogy a fenébe, már megint kidolgozom a belem is, ő meg csak fekszik mert annyira laza a munkája - úgy értem hogy laza hogy órabérre fizetik, és megrendeléstől függően volt munkája - szóval lazán belefért volna, hogy keressen mást, máshol vagy maradjon de a szabadidejében még keressen mást is, bármit, csak ne én lányként nézzem hogy mikor elmegyek fekszik, hazajövök fekszik, hónap végén sír, hogy de kevés megrendelése volt, de kevés pénzt kapott. Pfú nagyon idegesített, legalább megrendelőket vadászott volna, vagy bármi...tudod hogy szakítottam? Hát először is azt hittem soha nem lesz senkim, emiatt az egyedülléttől félve egy darabig nem is léptem, folyton veszekedtünk aztán én elköltöztem, volt egy félévem amibe belepasszíroutam a kihagyott 12 évet:)) aztán találkoztam a nagy Ő-vel és most születwtt a második babánk:) 34 vagyok:) kivàncsi vagyok hogy mi lett veletek végül:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!