Mit szóltok ahhoz, hogy sokan nem akarnak gyereket, se gyarapítani, se családot?

Mit szólnék? Mindenkinek a magánügye. Teljes mértékben saját döntés a dolog, és aki emiatt ítélkezik az igencsak ostoba.

Mi sem vállalunk gyereket. Igaz, eredetileg azért mert amúgy sem lehet. Bár ha nagyon akarnánk elmehetnénk kezelésre, vagy örökbefogadhatnánk, de ezeket nem szeretné egyikünk sem. De egyébként sem ragszkodtunk soha görcsösen ahhoz, hogy gyerekünk legyen. Nekünk így is jó.

A házasság fontos volt mindkettőnknek, ezért is esküdtünk meg. Mi így vagyunk egy család. Hogy mások szerint esetleg nem, csak mert nincs gyerekünk, azt magasról leszarjuk. Abban sem hiszünk, hogy betegesen kellene ragaszkodni hozzá. Ez részben a természet, részben pedig a mi döntésünk, hogy nem vállaljuk. Kinek mi köze hozzá?

Nem mindenki vágyik ám szaros pelenkákra, üvöltésre, hisztikre, álmatlan éjszakákra és arra a hatalmas felelősségre ami egy gyerek vállalásával együtt jár, és nem mellesleg rengeteg pénzbe is kerül felnevelni. Mert ugye szeretetből meg attól, hogy gügyögsz neki és puszilgatod, nem fog jól lakni, és nem lesz ruhája, sem játéka, normális, nem nélkülöző élete.

Hidd el, sok olyan ember vállal gyereket akinek nem kéne, csak mert a társadalmi nyomással foglalkozik. Aztán meg vagy leszarja, vagy veri a gyereket, és igencsak érezteti vele, hogy teher. Aztán lesz belőle ami lesz. Konkrétan ismerek ilyen embert.

Arról nem is beszélve, hogy mennyi szakítás, válás van. Mire az adott gyerek iskolás korba lép, már nagyon kevesen vannak együtt. Az én ismerőseim között is 3 ilyen párt tudok mondani, többet nem. A legtöbben 1-2 évvel a gyerek születése után szétmentek, szakítottak mert hogy házasok sem voltak, vagy elváltak. Szóval annyira mégsem buli a gyerekvállalás, amilyennek beállítják, és nem is mindenkinek való.

Köszi, de teljesen normális életünk van így is a férjemmel, a munkámmal, a kutyáimmal, a hobbimmal, a barátaimmal és a családommal. Bulikba nem járunk, csak szórakozni néha, ha van kedvünk, az alkoholt pedig nem igazán szeretjük. Téged viszont sajnállak amiért ennyi gyűlölet és lenézés van benned más emberek iránt, akik se nem jobbak, se nem rosszabbak az összes többinél.

Magánügy. Mindenki maga dönti el hála az égnek. Nem mindegy neked? Jó unalmas életed lehet, ha másokéval vagy elfoglalva.

Egyébként én sem akarok soha gyereket, és a férjem sem, mi ezt megbeszéltük akkor amikor összejöttünk, 10 éve (8 éve házasok is vagyunk). Nyugalmat szeretnénk, és ebbe egy gyerek nem fér bele. Egyszerűen nem hiányzik a sok nyűg ami vele jár, semmi kedvünk hozzá. Ahogy írta valaki, a sok álmatlan éjszaka, üvöltés, betegeskedések, hisztik, és nagyon drága is a gyerekvállalás.

Mások gyerekeivel nincs különösebb bajunk, ha

-rendesen meg vannak nevelve,

-nem akaratoskodnak,

-értik azt, hogy NEM, nem szeretnék vele játszani,

-nem elkényeztetett kis szörnyeket csinálnak belőlük a szüleik

stb stb, de sajátot semmiképp nem akarunk. Sajnállak, ha neked ez az egyetlen életcélod. Engem nem zavar ha valaki akar gyereket, téged miért zavar, ha valaki nem akar?Nekünk így jó, és nem fogjuk társadalmi nyomásra vállalni, és azért sem, hogy ne kelljen a magadfajták sirámait hallgatni, miszerint milyen csodálatos dolog, és micsoda rémek vagyunk, mert nem akarunk. Neked csodás, nekünk (és vannak mások is akiknek) pedig nem az. Ennyi. Ezen mit nem lehet felfogni?