Nők többsége, miért gondolják párkapcsolatban, nekik semmit nem kell csinálni?

Egyetlen nőt ismerek, aki nem dolgozik teljes munkaidőben, és nem is tanul, de ő nemsokkal ezelőttig gürizett egy boltban, mellette tanult műkörmösnek, most otthon "dolgozgat" + a férje cégében besegít, + házimunkát csinál + a beteg anyósát ápolja, amíg nem lesz kész neki a külön "üzlethelyiség" ahol körmözhet teljes állásban.

MINDEN más nő ismerősöm tanul és/vagy dolgozik (vagy nyugdíjas), és MINIMUM a házimunka felét megcsinálja, ha nem többet.

Nem volt kicsit sok a sorozatnézés mostanság?

A főkérdést olvasva már majdnem megörültem, azt hittem egy percre, az érzelmi részt fogjuk boncolgatni, hogy ki mennyire teszi oda magát a kapcsolatban, és miért érezzük mindig kevesebbnek a másikat magunknál.

Persze már hozzászokhattam volna, hogy itt ne számítsak ilyen magasröptű gondolatokra. :D

Mindenesetre, ha tényleg van ilyen pasi, akkor sofőrnek meg bejárónőnek felveszem, a többi részére nem tartok igényt. :)

Én meg pont a fordított példát látom a családomban, hogy nőket ugráltatja a férfi..

Most akkor nekem is általánosítanom kellene néhány példa alapján?:)

Attól szerintem nem az összes férfi ilyen, úgy ahogy a nők sem, lehet van néhány, de azért az, hogy a többség ilyen lenne az elég vicces..