Miért engem hibáztat a válása miatt?

Röviden a történetünk, ami leginkább egy szappanoperához hasonlít:

(Volt) pasimmal közel 2 éve ismerjük egymást. Külföldön jöttünk össze, de csak egy hét után közölte, hogy valójában nős, de már nem élnek együtt a feleségével, gyerek nincs. Részéről "baráti" kapcsolatnak indult, nálam szerelem volt első látásra. Az elején megpróbáltunk szakítani, ő is, és én is, de nem tartott sokáig a mosolyszünet, hiányoztunk egymásnak. Több mint fél év után jutott eszébe először, hogy el kellene válnia, de ezt úgy érte el, hogy a felesége adta be végül a keresetet egy évvel a megismerkedésünk után.

Innentől kezdődött a kapcsolatunk mélyrepülése, pont, amikor egymásnak élhettünk volna végre. Birtokló lett, eltiltott a barátaimtól, állandóan, óránként beszámolót kért, ha kimozdultam otthonról, féltékenykedett minden pasira, akire ráköszöntem kb. Ezt bírtam pár hónapig, próbáltam beszélni vele, igazából mindent megtettem, de semmi eredménye nem volt. Talán már az egészségemet is veszélyeztettem a kapcsolattal pszichésen. Mikor elmondtam neki, hogy én nem ilyen életet szeretnék, akkor bedühödött, hogy én mit képzelek magamról, ki vagyok. És a végén megvádolt, hogy becsaptam, elválasztottam a feleségétől, hazudtam, talán még azt is mondta, hogy megcsaltam. Hosszas vívódás után pontot tettem a végére, és szeretnék megnyugodni. De legbelül bánt, hogy a válása miatt engem hibáztat.