Elakadtam az életemben nem tudom hogyan tovább?

Nem tudom senkivel megbeszélni sajnos, ezért kérek itt segítséget külső véleményt. Több éve élünk együtt párommal, de még mindig olyan mint egy gyerek. Pl. Ha eltöltök egy napot a családommal du. Ra már zsarol hogy neki nem jó így, nem érdekli az én életem miért nem költözök haza stb. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy anyum nem igazan szívleli, de mivel ő egy évben parszor jár haza, nem igazán zavar minket semmiben (raadásul anyósommal elünk a sajat közös lakásunkban) ilyenkor én megyek hozza de mindig duzzogás a vege párom részéről. Sajnos dolgozni sem jár, mert nem veszik fel sehová, de közben babát szeretne. Mikor kérdeztem miből élnénk meg, azt mondta hogy akkor már mindegy lenne, beállna dolgozni mert lenne értelme az életének. Semmi más nem motiválja őt. Én megértem Őt de valahogy nem hagy nyugodni a dolog. Attól parázok, hogy nem lesz túl egyszerű melót találnia, 0 ledolgozott évvel 0 szakmával akárhogyan is szeretne. Ráadásul súlyos cukorbeteg is tehat nem vállalhat akármit. Nekem van egy szörnyen alulfizetett munkám,szoc.munkás vagyok. Én mondtam hogy menjünk külföldre segítenének de ott is dolgozni kell sajnos, én dolgoztam kinnt és tudom hogy ez neki hosszútávon nem menne. Mit tegyek? Tudom akármikor egyedül maradnék de így magam kellene dolgozzam szülnöm és gyereket nevelnem. (bar megkaptam hogy anyós majd neveli míg en dolgozom-ebből viszont én nem kérek) Gyakorlatilag ez az első és egyetlen komoly (10 eves) kapcsolatom az életemben, nem tudom hogy mit tegyek en is szeretnék babát már csak a korom miatt is, de nem érzem magam biztonságban így. (Pl. Sok mindenben anyagilag anyu segít meg hasonlók) párom 32/F én 29/N