Ha a nőknek valami bajuk van és megkérdezik tőlük hogy mi bajuk van akkor miért mondják mindig azt hogy "Semmi"?

Igy van.Beken kell hagyni,majd leulepszik benne es mondja.

A parom tudja h en ilyenkor szeretem ha bekenhagy,egyszeruen azert mert nem elso felindultsagomban szeretnek kesobb megbannam dolgokat a fejehez vagni.Picit nyugton hagy es utana higgadtan el tudom mondani h mi a kinom.

Én ezt akkor csinálom mikor valóban azt akarom,hogy békén hagyjanak vagy ne firtassuk a témát. Ha ezt a párom kérdezi és vele van bajom akkor azt mindenképpen elmondom. Általában olyan dolgokat nem mondok el ami csak rám tartozik vagy nem akarom vele terhelni. Én olyan állapotban az embereket is kerülöm. Sajnálom azokat akiknek játszmázós barátnőjük van/volt.

17/L

Tudom, hogy idegesíti a srácokat ez, nálunk már sok összekapás/veszekedés innen indult ki. Én azért mondom azt, hogy semmi, mert nem tudom először normálisan megfogalmazni, mit is akarok, ezért lerendezem egy semmivel. Úgy akarnám csinálni, hogyha van is bajom, úgy mondjam el, hogy ne legyen belőle konfliktus. Ha éppen a kérdezés pillanatában akarja megtudni a másik fél, hogy mi bajom, általában az "erőltetése" csak ront az alapból lehet hogy nem is vészes helyzeten. Először át akarom gondolni, hogy jogosan sértődtem-e meg, és ha nem, akkor minek mondjam azt, hogy "majd elmondom, de most hagyj"? Persze itt nem szokott lezárulni a helyzet, általában tovább faggat, ami nálam is meg nála is frusztrációt okoz aztán meg jól összeveszünk, hogy miért nem vagyok képes kinyitni a szám. Megoldás? Ne kérdezgesd, ne erőltesd. Tanítsd meg rá, hogy bizony ha valamit mondani akar, akkor mondja ki (de ne akkor, mikor te akarod, hanem amikor ő!). És légyszi ne légy vele türelmetlen. Úgyis el fogja mondani, ha nagyon zavarja vagy előbb-utóbb kibukik belőle, mikor látja, hogy nem erőlteted. De az is egy megoldás, hogy mondod neki, hogy tisztában vagy vele, hogy van valami baja, de te nem tudod kitalálni mert nem vagy gondolatolvasó, és ha el akarja mondani elmondhatja most is és később is.

Másik eset az rosszabb nálam: azt szeretném, hogy találja ki magától. DE! Olyan témáknál szoktam ezt csinálni, ami kényes. Pl: én féltékeny típus vagyok, és sokszor már teljesen valótlan dolgok fordulnak meg a fejemben. Ezt nem mindig akarom az orrára kötni, mert amíg nem ad rá okot, minek? A "semmi" időszaka alatt csak annyit csinálok, hogy elszomorodom (nem direkt), és gondolkozom rajta, hogy valóban jogosan szomorodtam-e el. És persze anélkül, hogy mondanék valamit, jó lenne, ha ő mondaná nekem kérdezés nélkül, hogy nincs okom az aggodalomra, ne legyek féltékeny. Nem mondhatom el minden egyes alkalommal neki, hogy "most azért lettem szomorú, mert elképzeltelek az ágyban x meg y-nal" vagy nem kérdezgethetem meg minden egyes alkalommal hogy "kinek írsz?" "miért késtél fél órát?" "miért nem válaszoltál 10 perce?" (na jó ez abszurd:D) Hanem próbálom meggyőzni magam, hogy "de hát nem biztos, hogy mellettem is van valakije, lehet csak éppen az egyik haverjával beszélget".

Nagyjából érted mire gondolok? :D Az a lényeg, hogy én így próbálom kikerülni a konfliktust (ami nem biztos hogy jó, dehát...majd kiderül idővel).