Férfiszemmel, nektek mi erről a véleményetek?

1. Figyeljük csak:

"A barátnőm azt mondta...", "... ha újra akarja kezdeni, akkor utasítsam vissza".

Látható, ahogyan a "tapasztalt" kislányok a lehető legrosszabb tanácsokat osztogatják egymásnak. :D És akkor legyen a férfiaknak bizalmuk a nők irányába... röhejes!

2. Sokat veszekedtél vele tök feleslegesen, de azért neki legyen lelkiismeret-furdalása, és Ő FUSSON UTÁNAD a nyomorult stratégiáitok, terveitek szerint. Szánalmasak vagytok, ti nők!

"De félek, hogy ha így tennék, akkor végleg elveszítem, mert ő nem az a "na csak azért is megszerzem a nőt" típus, hanem érzékenyebb és inkább lemondana rólam... "

Én is valószínűleg lemondanék rólad a helyében, tudomásul venném,hogy nem vagy rám kíváncsi. Ha te ilyennek ismered akkor vigyázz.

Amúgy meg...exxel újrakezdeni... Hát alapból nem tudom jó ötlet-e

Nem ismerem a volt barátodat, szóval elvileg lehet, hogy nála véletlenül pont nem sülne el balul ez a "taktika". De ha még nem is sül el balul, az őszinteség valószínűleg legalább ennyire jól működne.

Mindenesetre az én ismeretségi körömben minden férfinál (magamat is beleértve) az ilyen "nagyon körmönfont" (vagy nevén nevezve a gyereket: ostoba) női játszmákkal csak ellentétes hatást érnél el.

Ha szeretnél valamit, akkor egyenesen vállald fel, az ilyen elmebajos taktikázásokat meg szerintem hagyd meg a barátnődnek.

Mi lenne, ha felbőtt ember módjára mindketten abbahagynátok a játszmázást, és leülnétek beszélgetni normális hangnemben, veszekedés nélkül? Előtte pedig tartanál egy önvizsgálatot, hogy van-e értelme és képes vagy-e változni érte?

Voltam hasonló helyzetben és ez segített. Nem az idióta játszmázás, amit a körülötten élők akartak bemagyarázni hogy milyen jó lesz, hanem az őszinteség.

Ha kell valaki, mondd el. Ha nem kell valaki, azt mondd el. Ha tudsz változni, azt mondd, ha nem, akkor azt. Minden más értelmetlen.

ferfi szemmel azt mondom, beszelj egyet vele.

ugy nyitott kartyakkal.

ha mar ex, akor epp mindegy nem?

nincs mit vesztened.

"Csak ő meg nem hisz ebben, hogy én meg tudnék változni... Ezért nem is merek vele beszélni, mert félek az elutasítástól... "

És ezért inkább úgy próbálod pozícionálni magad, hogy inkább ő érezze úgy, hogy tepernie kell érted, ő érezze sza.rul magát, neki kelljen vállalni az érzelmi kockázatot, ami a másik irányába való nyitással - és ezáltal a lehetséges elutasítással - jár? (elvégre te arra játszanál, hogy ő ne tudja, hogy te bármikor újra összejönnél vele).

Mond, ez már a nagy megváltozásod része? Amiben tisztelettel és korrektül bánsz vele?

Nagyon úgy tűnik nekem, hogy a srácnak totál igaza van abban, hogy nem hisz a nagy szavaidnak, hogy te megváltozol.

-----

"Mert mikor utoljára beszéltem vele és mondtam, hogy változnék, akkor nemet mondott és hogy úgyse fogok változni... De én tényleg szeretnék és igyekszem nagyon, csak nem tudom hogyan bizonyítsak..."

Hát mondjuk próbálkozhatnál azzal, hogy őszinte leszel és vállalod is a felelősséget a tetteidért. Természtesen ez sem varázsmódszer, és simán benne van a pakliban, hogy ezt már végleg elcs.eszted. De még mindig ennek van messze a legnagyobb esélye, hogy képes meggyőzni arról, hogy esetleg talán érdemes lehet még egy esélyt adnia a dolognak kettőtök között.

Szóval szépen hajtsd le a fejed, és vállald be, hogy elküld a manóba - elvégre ha ez is történik, akkor is csak azt kaptad, amit hosszas és kitartó munkával kiérdemeltél.

Mond meg neki őszintén, hogy tudod, hogy hibáztál, és emiatt teljesen jogosan lett elege a dologból, és azt is, hogy biztos nem túl hihető, hogy hirtelen megváltozol, és valószínűleg nem is fog könnyen menni egyik pillanatról a másikra, de nagyon szereted őt, ezèrt nagyon örülnél, ha kapnál egy második esélyt, és ha ezt megkapod, akkor minden tőled telhetőt megteszel, hogy megváltozz, mert nagyon fontos neked.

Többet nem ígérhetsz, és elfogadod, ha ez számára túl kevés, de nagyon boldog lennél, ha még egy esélyt kaphatnál, és ha így lenne, akkor minden erőddel azon kennél, hogy ezt már ne szúrd el.

Nem tudom, hogy mennyire voltál hisztérika a kapcsolatotokban, és hogy azt mennyire lehet most már jóvá tenni, de számomra mondjuk egy ilyen hozzáállás lenne az, ami eseten esetleg elgondolkoznék azon, hogy tényleg lehet értelme még egyszer megpróbálni. Talán.