Ha már apró (nak tűnő) dolgok idegesítenek akkor vége van?

"szófordulatok, idegesítő mozdulatok"

Ezekkel már a kapcsolat kezdetekor meg kellett, hogy ismerkedj. A többi meg olyan, amiről nem igazán tehet az ember.

2

Nekik sem múlnak el. Épp ez a lényeg. Ez később mással is ilyen lenne. Mindenkivel. De ez része az életnek, ami áldozatot vagy vállalsz a családalapításért vagy nem.

Azt hiszem, velem is volt már ilyen, és ez nálam a kiábrándulás jele volt sajnos. Amiket az elején még szerettem, cukinak tartottam a páromban (legyen az a nevetése, a hanglejtése, egy jellegzetes mozdulata, bármi), egy idő után elkezdett idegesíteni.

Vannak egyéb problémáitok a kapcsolatban?

Egyáltalán jelezted ezt már a párodnak? Tud róla, hogy számodra ez probléma?

Nagyon nem mindegy, hogy egy induló kapcsolatban érzed ezeket vagy már x ideje együtt vagytok és úgy jöttek ezek elő.

A felsorolt dolgok közül van olyan, amin azért viszonylag könnyű változtatni (pl. hogy nem ordítva tüsszentsen valaki), másokon nehezebb (horkolás).

Ismerek olyan házaspárt, ahol a horkolás miatt volt komoly feszültség a felek között, végül a horkolónál egy kisebb műtét megoldotta a dolgot. Egy másik párnál inkább úgy oldják meg, hogy a horkoló elalvása után a másik fél a hálóból nyíló másik kis hálószobában piheni ki magát éjszaka.

Azért ezek több éves házasságok és nyilván a felek meg akarták oldani a helyzetet, így sokat beszélgettek róla, keresték a megoldást és mindkét fél akart változtatni a közös élet érdekében.

Tedd fel magadnak a kérdést: akarod még ezt a párkapcsolatot? Hajlandó vagy te is kompromisszumokra, egyáltalán időt, energiát fektetni abba, hogy elmondd a problémád, támogasd a másikat a változásban stb.- vagy már nem?

Eszerint dönts.

39N