Léteznek olyan nők akik férjnél vannak, jó a házasságuk mégis létesítenek szexuális kapcsolatot másokkal is?

Természetesen.

A magam részéről:

-Azért hagytam abba a megcsalást, mert rájöttem, hogy rengeteg energiába kerül a hazugságok hálóját fenntartani és leszervezni az együttléteket. Amikor meg sikerült leszervezzem, az sem volt jobb, mint amit otthon bármikor megkaphattam volna, ezért rövid időn belül úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek a játéknak és a feleségemet (akkor még csak barátnőmet) választom.

-Ő pedig úgy lépett ezen tovább, hogy egyértelműen sosem buktam le, csak sejtette, hogy volt valami. Az egész sztorit csak évekkel később beszéltem meg vele, hogy bizonytalan voltam, azért kerestem máshol örömöket. Ez a tapasztalat viszont (nekem) fontos volt, mert utólag belátva erre volt szükségem, hogy valóban elköteleződjek mellette.

A feleségemet megelőzően (26 éves koromig) meglehetősen hedonista életmódot folytattam, hozzávetőlegesen 25 lánnyal voltam együtt és amikor összejöttünk 2006-ban, elindult bennem egy para, hogy akkor mostantól tényleg csak ő lesz és senki más.

Szerencsére kinőtt az agyam és tovább tudtam lépni a korábbi énem gyarlóságain, de ehhez az kellett, hogy kockára tegyem az új életemet, hogy rájöjjek a valódi értékeire. Ez a sztori sokkal rondábban is elsülhetett volna, szerencsére én is és a párom is meglehetősen racionális emberek vagyunk, ezért teljesen túl tudtunk lépni rajta és mindketten tanultunk az esetből, főleg én. Ennek már 9 éve szerencsére és azóta meg sem fordult a fejembe újabb huncutkodás. De a magam részéről azt mondom, hogy jól tettem, hogy akkor félrementem, mert ez egy kiváló megmérettetése volt a kapcsolatunknak, amibe szerencsére nem bukott bele. Ha akkor ezt nem tettem volna meg, lehet, hogy bennem maradt volna a kielégítetlen vágy, hogy kipróbáljak még valaki mást is.

Mindezzel nem akarok senkit sem megcsalásra buzdítani, de a mi sztorinknak ez a tanulsága. :)

Mint minden "megcsalós" kérdésnél, itt is felmerül a probléma; hogy a hűséget, vagy annak hiányát jellembeli tulajdonságnak gondoljátok. Holott a hűség tulajdonképpen csak egy állapot, amit a másik fél tart fenn bennünk.

Próbálom finomabban elmagyarázni. Hűségesek ahhoz vagyunk, akit szeretünk. Ehhez bizony neki is be kell dobnia magát, hogy ez az érzés fennmaradjon, ne hamvadjon el a hormonok lebomlása után sem. Magyarul; napi szinten dolgozni kell a kapcsolaton. Tehát az én hűségem a párom kezében van, az ő hűsége pedig az enyémben. Csak az ember szereti mindig a másikra hárítani a felelősséget, s ha baj van, szereti másra kenni a szart.

Na, most nézzük a kérdést. Lehet-e jó házasság, ha amúgy a szex nem maximálisan kielégítő? A házasság tulajdonképpen az utódok felnevelése érdekében köttetett érdek- és dacszövetség. Attól még, hogy a két fél esetleg nem érti meg magát szexuálisan, a célnak remekül meg tud felelni. Nem ideális eset, de megfelelő. Tehát jó.

A csapda ott van, hogy minden szerelmet a legszebbnek, a legtartósabbnak érzünk, amíg benne vagyunk. Amíg tart. Akinek sok partnere volt, vissza tud emlékezni, milyen gyönyörűnek hitte akkor, és milyen felejthetőnek ítéli meg most az adott kapcsolatot. Ha azonban rögtön az elsőnél leragad, (merthogy az a legszebb) sohasem tudja megtapasztalni, hogy minden partner más mélységeket hoz ki belőlünk. Van, aki alig valamit mozgat meg, és van, aki fenekestül felforgat mindent bennünk. Na most az illető hölgy boldog házasságban él, aztán egyszer csak belép a céghez Béla, és hősnőnk azon kapja magát, hogy az érzelmek eddig sohasem tapasztalt hulláma zúdul rá. És itt aztán csődöt mond minden erkölcs, minden morális meggondolás, minden észérv! Csak Béla létezik. Csakhogy az elmúlt húsz évben remekül összekovácsolódott közösséggé nőtte ki magát a házassága, amelyben mindenki megtalálja a maga számítását. Igen, számítását. Merthogy ilyenkor már az is játszik! Fiatalos hebehurgyaság lenne azonnal felrúgni mindent.

A férfiak csalás esetében sokszor más tényezők játszanak, de arról most nem szól a kérdés.