Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek sok olyan kapcsolat van, ahol az egyik fél valójában egyáltalán nem szerelmes? Volt már ilyen kapcsolatod?
Nem kifejezetten arra gondolok, amikor a szőke(lehet barna,fekete,vörös, akármilyen) csinibaba a BMW-es gyerekkel van együtt mert az úgy menő, hanem teljesen átlagos kapcsolatokra. Ahol az egyik fél pontosan tudja, hogy nem azt érzi, amit kellene. Tudja, hogy nem a mellette fekvő emberrel szeretné leélni az életét, de valamilyen oknál fogva egyenlőre "kényelmes" neki mellette, vagy fél az ismeretlentől ezért nem meri elengedni. Gondolok itt olyan dolgokra, hogy egyedül nem tudna egy albérletet fenntartani, vagy közös gyerek van, esetleg a párjukon kívül nincs barát/barátnőjük,normális emberi kapcsolatuk másokkal és félnek a magánytól és a semminél jobb, hisz tudják, hogy a másik fél viszont bármit megtenne értük, mert a szerelmes.
Őszintén nekem volt már ilyen kapcsolatom , elmúlt pár év után a szerelem, tudtam, hogy valami/valaki másra vágyom, de nem mertem lépni, mert annyira megszokottá vált, hogy ő ott van mellettem, tudom csúnya dolog volt és utólag bánt is a dolog.
Szerintetek sok az ilyen kapcsolat? Mert szerintem sajnos igen. Akárhova nézek nem igazán látok őszinte szerelmeket. A mai világban számomra szinte elképzelhetetlen, hogy megismerkednek 20-25 évesen, felépítenek egy közös életet együtt, és megöregszenek egymás mellett az emberek, mint mondjuk a nagyszüleink. Hova tüntek a "sírig tartó szerelmek"?
Dettó. Ő a csillagokat is lehozná, én nem vagyok belé szerelmes, viszont remek ember, semmi pénzért nem cserélném le. :)
Szuper apuka lesz, türelmes, gondoskodó, engem tisztel, a szex is jó (sőt, szuper), csak épp nálam nincs - és nem is volt - szikra.
#6-osnak üzenem:
Van ennél rosszabb is. Én egy óriási csalódás után ismertem meg egy férfit, aki első pillanattól kezdve nagyon odavolt értem, a tenyerén hordott. Nem éreztem szerelmet, de jól éreztem magam vele. Imádtam, hogy végre valaki úgy bánik velem, ahogyan arra mindig is vágytam. Teltek-múltak a hónapok és éreztem, hogy egyre fontosabb nekem. Aztán, ahogy ezt megérezte, kezdett egyre jobban lazítani a figyelmességén és a kedvességén. Egy év után már borzasztóan éreztem magam és megkérdeztem tőle, miért viselkedik így, a válasz a következő volt: "Az elején azt éreztem, hogy küzdenem kell érted, de amikor megkaptam a szerelmed, már nem tudtam, hogyan tovább"
Ez a mondat életem végéig kísérteni fog, magához édesgetett, elhitette velem, hogy van közös jövőnk, majd egyszerűen kisétált az életemből, én meg ott maradtam roncsként és nem tudom, hogyan tovább...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!