Ti hogy viselnétek, ha a pasi, akivel ismerked (né) tek igazából, csak akkor lenne hajlandó nyitni, ha jó kedve van? Ha vmi miatt ideges, feszült inkább teljesen kizár az életéből.

Nem ismerkednék vele. Olyan ember érdekel akivel jól érzem magam, boldog vagyok. Legyek mellette boldog, jó programok. Ha ideges és feszült akkor inkább ne keressen.

N.

#3-as ez szép. Tehát te ugyanúgy kizársz bárkit aki nem tud 100%-ig szórakoztatni. Végül is az élet csak erről szól, móka és kacagás...

Saját magamból kiindulva tudom, hogy vannak olyan napok amikor összecsapnak a hullámok. Ilyenkor nem is keresem az emberek társaságát, ismerkedni meg főleg nincs kedvem. Ettől még aki szimpatikus annak ugyanúgy örülök, de a gondolataim másfele járnak. 27/F

Ehh, nekem volt ilyen kapcsolatom. Baromi édes pasi volt, és imádott is, elkényeztetett, de amint nehézségei adódtak, totál magába fordult és sokáig nem keresett.

Egyrészt az ilyen nyilván rosszul esik, mert ha már párkapcsolatra szánom el magam, akkor én akarok lenni az első ember, akihez a párom odajön beszélgetni, tanácsot kérni, ha gondja van, mert szeretnék neki segíteni, másrészt meg baromira nem ezt érdemlem. Én emiatt szakítottam is vele, és bármikor megtenném bárkivel.

Nem lehet mindig mindenki boldog, de párkapcsolatban nem bánhatunk így a másikkal. Ez baromi önző viselkedés.

Nem arról van szó, hogy hagyjuk el a másikat mindenféle nehézségben, de ha a párod nem hajlandó megosztani veled a bajait, hanem önző módon kizár az életéből arra az időre, akkor mégis hogy várja el, hogy megbízz benne, és kitarts mellette? A betegségben-boldogságban nem arról szól, hogy következmények nélkül lehetek egy önző, önsajnáltató tuskó.