Miert nehez abbahagynom egy megalazo kapcsolatot?

"Kedves 6. Válaszoló!

De akkor mi lenne a helyes viselkedés, hogy ne tiporják az embert sárba? "

Az, hogy egyenlő partnerként ismerkedsz, és nem csak passzív alanya vagy az udvarlásnak. Egy egyenlő felet sokkal kevésbé valószínű, hogy sárba taposnának, mint egy megszerzett trófeát.

Valószínűleg egyszerűbb előbb elmagyarázni, hogy mit szoktatok elszúrni: egyrészt passzívak vagytok, így nem is adtok magatoknak esélyt, hogy tényleg megismerjétek egymást a másikkal, másrészt irreleváns dolgok alapján szelektáltok (az a bizonyos "bizsergés"), ami miatt nem csak magatokat csapjátok be, de a másik felet is arra kényszerítitek, hogy szerepet játsszon. Ami az első hibával együtt elég rossz kombináció.

Kezdjük a második hibával: a legtöbb nő úgy áll hozzá az ismerkedéshez, hogy azt várja, hogy a pasi 1-2 alkalom után leveszi a lábáról, és várja, hogy mikor jön végre az a pasi, aki végre már az elejétől kezdve beindítja azt a bizonyos "bizsergést". Ennek hiányában általában a pasi 1-2 alkalom után lapátra kerül - vagy legalábbis bekerül a "nem" kalapba, és a nő hozzáállása onnantól kezdve átvált arra, hogy már azt keresi, hogy vajon miért nem volna jó ezzel a pasival.

Mi a gond ezzel?

Egyrészt az, hogy a ilyen viszonylag ritkán van, ezért hajlamosak vagytok ezt az első randis bizsergést valamiféle misztikus dolognak felfogni, és teljesen ráizgulni, ha végre ilyet tapasztaltok. Pedig ez csak egy egyszerű ún. holdudvar-hatás: a pasinak jó a fellépése és/vagy valamit pont eltalált, ami nektek bejön, és innentől kezdve ezt a jó első benyomást kivetítitek minden egyéb vele kapcsolatos dologra. És akkor innentől kezdve már te keresed azt, hogy mibe lehet belekapaszkodni, hogy alátámassza, hogy igen, ezt a pasit kerestem - ez pedig már az önbecsapás első lépése. Mivel jó volt az első benyomás, ezért innentől kezdve már nem reálisan állsz az ismerkedéshez, hanem neki asszisztálsz abban, hogy egy hamis képet állíts fel róla magadban.

A másik probléma a dologgal, hogy pl. a határozott fellépés és jó csajozási készség egy tök attraktív dolog - ismerkedéskor. Viszont egy jól működő kapcsolathoz egészen más dolgok kellenek. Azokat viszont nem nagyon nézitek, mert a bizsergést nem azok indítják be.

És végül ott a harmadik probléma ezzel: hogy ezzel alakoskodásra biztatjátok a férfiakat. Elvégre mi nem bizsergés alapján döntünk, így több időre van szükségünk, hogy eldöntsük, tényleg kelletek-e nekünk. Ha viszont felvállaltan úgy állunk hozzá, hogy áhh, még nem döntöttem, hogy akarlak-e, akkor jó eséllyel nem is kapjuk meg a döntéshez szükséges időt, előbb kerülünk lapátra - elvégre a bizsergés leginkább a fellépésen múlik. Szóval ha esélyt akarunk kapni arra, hogy mi dönthessünk, akkor alakoskodni kell: eljátszani, hogy igen, mi már tudjuk, hogy ti kelletek nekünk. Magyarán udvarolunk, mert ez van elvárva tőlünk - bármennyire is röhejes egy vadidegennek eljátszani a hősszerelmest, ha ez az elvárás, ezt fogjuk tenni. És ha már megvagytok, akkor dőlhetünk hátra, hogy végre megnézzük és eldöntsük, hogy na vajon tényleg kell-e is nekem ez a csaj.

És ha épp egy nagyon korrekt férfit kaptál ki, akkor ő addig nem fog belemenni komolyabba, amíg tényleg el nem döntötte, hogy te kellesz neki. Ha egy kevésbé korrektet, akkor ő viszont - ha már beleölte azt az időt és energiát - kifogja használni a helyzetet, egyfajta munkadíjként. Vagy csak úgy fog hozzáállni, hogy ha már így alakult, akkor még mindig jobb veled lenni, mint egyedül - legalább addig, amíg nem talál jobbat.

Akkor most ehhez vegyük hozzá az első hibát: a passzivitást. Ha passzív vagy, azzal teljesen átengeded az irányítást a másik félnek, ami egy óriási teret biztosít számára, hogy eljátssza a szerepét - hiszen ő alakíthatja a körülményeket, a randik folyását, amiket ki tudja, hogy hányszor elgyakorolt már másokkal is.

És ez nem csak azért rossz, mert ha valaki eleve csak ki akar használni titeket, akkor annak annyival is könnyebb dolga van. Ez is elég gáz, de a másik (valószínűleg nagyobb) probléma, hogy így azoknál a pasiknál is, akik lehet, hogy alapból teljesen komolyan gondolták veletek, egy unalmas sokadik lefutandó rutinná váltok.

Ebbe nagyon sok nő nem gondol bele, de az, hogy egy férfinak mire kellesz, az nagyban múlik rajtad is: ha meg tudod győzni róla, hogy te márpedig különleges vagy (és nem olyan, mint az akárhány előző csaj, akivel randizott), akkor jó eséllyel nem csak arra fogsz kelleni, hogy legyen valaki mellette, akivel lehet d.gni. Ha nem tudod erről meggyőzni, akkor a férfi korrektségén vagy magával szembeni igényességén múlik, hogy kikosaraz-e, vagy 'nincs ló, jó lesz a szamár is' elven belemegy a kapcsolatba.

Tehát ez a két nagyon jellemző probléma.

Akkor ennek megfelelően az optimálisabb hozzáállás az ismerkedéshez az lenne, hogy:

1.) Egyrészt légy aktívabb és kezdeményezőbb. Ez alatt nem azt értem, hogy neked kell leszólítanod a pasit, azt meg főleg nem, hogy 5 percenként irkálj rá. Elég vicces, hogy a legtöbb nő számára annyira idegen maga a kezdeményezésnek a gondolata is, hogy ennyire szélsőségesen tudnak csak gondolkodni erről.

Arról van csak szó, hogy úgy kéne hozzáállni, hogy az ismerkedés egy nagyjából kölcsönös dolog legyen, tehát ha már ismerkedtek, akkor abban legyél egyenrangú partner, és te is vedd ki belőle aktívan a részed: pl. te is kezdeményezz beszélgetést, dobj be új témákat, javasolj (és akár szervezz) programokat, stb. Nem kell, hogy teljesen átvedd az irányítást, de te is vedd ki a részed, ne hagyd, hogy mindent ő csináljon.

Egyrészt ez jellemzően a másiknak is jól esik, ha időnként te is magadra vállalsz dolgokat az ismerkedésben, ezáltal ő is motiváltabb lesz, és könnyebben dönthet úgy, hogy veled tényleg érdemes komolyan gondolkodni. Másrészt így kiveszed a kezéből az abszolút irányítást, és lehetőséged van olyan helyzeteket teremteni, amikre nem készülhetett fel előre - így ténylegesen van esély arra, hogy megismerjétek egymást. Lehet, hogy te lennél a 13. lány, akit elvinne a parkba arra a nagyon romantikus padra, ahol előadná azt a nagyon szórakoztató "spontán" poénját a pad melletti tábláról, meg fantasztikus sztorijait, és "hirtelen felindulásból" vezetve végül megcsókolna... viszont ha a te javaslatodra inkább elmentek pl. a csodák palotájába, akkor mindjárt nem a százszor begyakorolt énjét fogod látni. Így sokkal több esélyetek van tényleg megismerni egymást, nem csak a felszínt kapargatni.

És ő is sokkal kisebb eséllyel fog egy rutinfeladatnak tekinteni téged.

2.) ne legyetek annyira végletesek a kategorizálással. Ahogy írtam, a legtöbb nő 1-2 alkalom után eldönti, hogy ő vajon semmit sem akar az adott pasitól, vagy mindjárt bele akar-e zúgni. Legyenek átmenetek. Nem azt mondom, hogy ha valaki nem jön be, akkor attól még annak is adjátok meg az esélyt, hogy hátha... annál a ti időtök is értékesebb. De ha valaki amúgy bejönne, el tudnátok képzelni magatokat vele, csak az a fránya bizsergés nincs meg még a 2. alkalom után sem, akkor azért érdemes lehet még 2 esélyt biztosítani annak, hogy jobban megismerjétek egymást. Simán lehet, hogy még akkor se fogjátok úgy érezni, hogy ez a srác lenne az, de akkor még mindig ráértek kikosarazni őt.

A másik oldalról viszont, ha valakinél azt érzitek rögtön, hogy na ő a nagy ő, attól még nem kell rögtön hasra esni, elvégre ez még csak a felszínes dolog.

És akkor itt érünk el a harmadik ponthoz, amit nagyon kevés nő ért meg:

3.) attól még, hogy te is aktívan kiveszed a részed az ismerkedésből, és ezáltal egyértelműen jelzed a másik felé, hogy szimpatikus neked, annak még nem kell azt jelentenie, hogy te már eldöntötted, hogy neked kell ez a pasi. Annyit jelent csak, hogy szeretnéd, ha az ismerkedés végére bebizonyosodna, hogy tényleg ő kell, és hajlandó vagy tenni azért, hogy ez kiderüljön. Így kéne hozzáállni, és a férfiban is ezt kell tudatosítani.

Ha így állsz hozzá, akkor az egyrészt a másik számára is sokkal motiválóbb tud lenni, hiszen látja, hogy van értelme odarakni magát.

Másrészt számodra is sokkal jobb, hiszen ha így állsz hozzá a másikhoz, akkor lesz egy fokozatosság, ahogy kölcsönösen jobban megismeritek egymást, és kölcsönösen egyre közelebb kerültök egymáshoz.

És simán lehet, hogy menet közben ki fog derülni, hogy mégse ez a srác kell neked (vagy te nem kellesz neki), de akkor inkább most derüljön ki, mint már egy kapcsolatban.

Ez az, amit ismerkedésnek szoktunk nevezni, és amit a legtöbb nő egyszerűen lespórol, mert ő inkább arra vágyik, hogy neki udvaroljanak, és vegyék le a lábáról - ami persze valahol érthető vágy, csak akkor annak pont az a veszélye, amit ti is tapasztaltok.