Sosem szakítottam még, most még is azt látom, ez lenne a helyes döntés?

Nem tudja azokat nyújtani, amire vàgyom. Hiába beszéltük meg ezeket többször is, nem tud változtatni. A kompromisszumok sem nagyon működnek. Meg hát olyan alapvető dolgokról van itt szó, amin az ember ha akarna se tudna változtatni, pl szexuális igények, családi viszonyok rendezèse. Így nőtt fel, ő ilyen ember. Nem is akarok változtatni rajta, biztos van olyan, akinek ő tökéletes társ lenne. A "különbségekből" adódóan rengeteg vitánk volt, ami felőrölte az érzelmeimet... Mostmár belátom, hogy ő is más tipusú ember és én is más vagyok, ès nem hibáztatom semmiért. Sőt, jó embernek tartom.

De én időközben szép lassan kiszerettem belőle. Rájöttem, hogy én nem erre vágyom, mások az igényeim, nem akarom becsapni se őt, se magamat.

Ugyanakkor félek attól, hogy ez amit èrzek most, átmeneti, és majd visszajönnek az érzelmeim irànta, csak most kissé elhidegültem a vitàk miatt. Nem merek szakítani, pedig úgy érzem, ez lenne a helyes most. Nem szeretném megbántani sem. Jelenleg én se tudom mit akarok, össze vagyok zavarodva. A szakítás felé hajlok... Segítene valaki nekem?

Lassan 2 éve már, hogy együtt vagyunk, Ő nekem az első komoly társam, 20/L