2 éves kapcsolatom van, szerintetek végleg tönkremenne a szerelmünk, hogyha ezt tenném?

Én 17 vagyok, a barátom 18.

Nagyon szeretjük egymást, ugyan nem zökkenő mentes minden, mert az édesanyja elég elviselhetetlen nőszemély, de azért nagyon jól megvagyunk, és alig veszekszünk. Mostanában az anyja miatt kicsit nehezebb nekem, sokszor kiakadok, és elgondolkozok, hogy mi legyen, mert ez nekem nagyon rossz, hogy ennyire befolyásolja a kapcsolatunkat.

Ez az első kapcsolatom, és neki is. Júliusban lesz két éve, hogy együtt vagyunk. Mostanába gondolkozok rajta, hogy azért, mert ilyen tartós kapcsolatom van, esetleg lemaradok valamiről, amit ilyen fiatalon kell átélni, mert hát valamikor mindenkinek ki kell élnie azt a korszakot is, amikor szabad és független, és aki megtetszik neki, azzal egy kicsit együtt van, majd újra szabad...

El tudnám képzelni magamat a mostani barátommal 5-8-10 év múlva is, tényleg! Nem hiszem, hogy van valaki, aki ennyire szeretne, tisztelne, és aki ennyire kedves, vicces, okos, helyes, szeretetreméltó, figyelmes... :) Szóval tökéletes!

De mostanság gondolkozok azon, hogy akármennyire szeretem, hogyha nem élem ki magam, akkor esetleg 1-2 év múlva akarom majd, és lehet, hogy ez elkerülhetetlen lenne. Vagy ez nem így van? Nem muszáj a ezeket kiélni mindenkinek, attól még nem fog hiányozni ha nem éli ki?

Gondoltam arra, hogy nyárra szünetet tartanánk, és megbeszélnénk, hogy szeretjük egymást, de szabadok vagyunk, és hogy nyár után újra találkozunk és meglátjuk, hogy mi lesz. Ez számomra is elég vadnak tűnik, de úgy kipróbálnám, hogy milyen egy másik emberrel (nem csak a szexre gondolok). Nem akarom tönkretenni a kapcsolatot, tényleg szeretem, és nem akarom megcsalni sem, mert nagyon fontos nekem, és soha nem tennék ilyen, ezért akarom nyíltan. De azt előre tudom, hogy ő nem akarna ilyesmit. Nem akarna szünetet, mert neki csak én kellek (ezt modaná, biztosan), de lehet, hogy belemenne, azért,mert én így szeretném. Nem tudom... De attól félek, hogy elveszíteném emiatt... Mivel ő az első mindenben, és nem tudom, hogy megmaradna e ez a varázs akkor is, hogyha mással is lennék...

Tényleg nem vagyok egy ribanc, úgyhogy légyszíves ne könyveljetek el azokért, amiket az előbb írtam.

Ti mitgondoltok? Tönkretenném ezzel a kapcsolatunkat, a szerelmet?

De az is lehet, hogy csak azért gondolom, hogy szünetet kéne tartani, és másokkal is lenni, mert most nem annyira szuper az egész átmenetileg az anyja miatt (bár mondjuk már régebben is eszembe jutott ilyesmi)?

Segítsetek légyszíves! Volt valakivel hasonló? Éreztetek ilyesmit?

Értelmes válaszokat, ha lehet kérni!

Köszönöm előre is mindenkinek!

L/17