Picit hosszú sztori. Nem igazán válaszokat várnék tőletek, inkább véleményt. (? )

Régen kezdődött, olyan két éve. Megismertem egy lányt egy ismerősön keresztül, aztán kiderült, hogy olyan 150km-re lakik tőlem.. Elkezdtünk beszélgetni gépen, aztán már telefonon is, majd hajnalokat beszéltünk át azon... Idáig háromszor próbáltunk találkozni, de sose sikerült valami miatt, de most ha törik, ha szakad meg lesz :) nem sokára.

Nagyon sok mindenen átmentünk már, a sok vitán, a sok veszekedésen, etc.. És mégis ugyan úgy szeretjük egymást, mint a legelején, nem azért ahogy kinéz, vagy ahogy viselkedik, hanem önmagáért.. hibákkal együtt mindennel. Volt nem egy barátnőm, de egyik se volt olyan jó, mert mindig rájöttem, hogy nekem rohadtul nem kell senki más, csak Ő, és ez az Ő oldalán is igaz. Májusban találkozunk. Először... Aztán pedig majd ketten továbbtanulni. Azt hiszem Ő az, akiért a világvégére, meztiláb, éhenszomjan, egy fitying nélkül is akár, egyszál boxerben... Mellesleg Én most vagyok 17, Ő pedig két hónap múlva 16. (Nyáron lesz két éve, hogy imserjük egymást)