Meddig lehet fenntartani egy kapcsolatot úgy, hogy ha a pasi csak kb másfél napot van otthon egy héten, mert kint dolgozik?

3 éve vagyunk együtt, tavaly eljegyzett, és közös lakásban is élünk.A 3 év alatt kb a felét úgy éltük le, hogy hol hollandiában volt, hol romániában, hol csak simán belföldön hetelt, most meg ausztriába jár ki. Úgy érzem fárad a kapcsolatunk. Fárad a pénztelenség okozta stressz miatt, hogy nem tudtunk egy albérletből még előre lépni, mert valami mindig volt. Én beteg vagyok fél éve, azóta nem is tudok dolgozni. Megőrülök a saját tehetetlenségemben és romlik a kapcsolatom a folytonos különlét miatt. Nincs más témánk napi szinten a telefonban, mint hogy neki milyen szar napja volt, és hogy én milyen befordult vagyok. Ennyi. Nincsenek közös programok. Hazajön, szombaton délelőtt pihen, én közbe kimosom a cuccait, bevásárolunk, főzünk , eszünk és az este a tévé előtt zajlik, mert fáradt. Vasárnap felkelünk, délelőtt főzünk több félét, hogy tudjon főtt kajákat vinni a következő hétre és délután 3-kor indul is vissza. Nekem meg folyton görcsbe a gyomrom, hogy ez így meddig működhet. Minden héten más a terv, hogy mi legyen. Keressen kint albérletet, és menjek utána, vagy költözzünk az ő szülővárosába ahol csak fele annyi km lenne a hazaút és nekem is több lehetőségem lenne, mert nagy város, de ugyanúgy nem látom hétköznap. Vagy vegyünk egy felújítandó házat itt, ahol most élünk és telepedjünk le itt. Mert ez vidék, olcsóbbak a házak, stb. Mindeközbe tele vagyok kételyekkel a kapcsolatunk stabilságát illetően. Gyereket biztos nem fogok vállalni így, hogy apja nincs. Én is nehezen viselem ezt a sosincs itthon témát, nem még egy gyereket vállalni. Mások hogy bírkóznak meg ilyen helyzetekkel?