Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a baj a szívemmel? Valamiért nem működik úgy ahogy "kellene".
Sziasztok.
Eléggé bonyolult és összetett életet alakítottam ki saját magamnak. Mondhatnánk úgy is, hogy a saját poklomat teremtettem meg magamnak...:
3 évvel ezelőtt, megismertem 1 fiút, akivel azóta már együtt is lakom. Mint minden szép sztori , ez is méterrel a föld felett indult, a szerelem, a hév , és a boldogság. Aztán ahogy csillapodtak a kezdeti hever érzések, úgy a bajok is érkeztek.
Igazából a párom tényleg minden tekintetben megfelelő. Mármint.. én úgy gondolom, ha más lányt megkérdeznék mit szeretne mire vágyik stb, akkor összetenné a két kezét egy ilyen fiúért. Segítőkész, kedves, nem iszik/cigizik/drogozik, nem durva, mások olykor "papucsozzák"is (nemértekegyetvelük).. de hm.
Tényleg jó ember, és szeretem is!! Csak... nem úgy ahogy kellene. Tisztelem az elmúlt időt, tisztelem őt, de... ah. A lényeg, hogy már nem szeretem ..
Miért ide írok..? Jó kérdés :) IGazából leültem vele, felhoztam sőt, azt is ajánlottam hogy próbáljuk meg egymás nélkül így nincs értelme, de ő sírt , mennyire szeret (és biztos h nagyon szeret) és majd együtt helyre hozzuk. Belementem, mert hát persze miért ne? Nem ártott nekem....
Na de itt a hiba: józan paraszti eszemmel is felfogom, hogy szinte "tökéletes" , akarom is szeretni ... de!! nem megy... környezetem is mindig ráunszol hogy én hülye vagyok és leszek ha dobom... mindig győzködnek hogy már pedig ő a nekem való.
Igazából stagnálunk. Nincs sex se jó ideje, nincs konkrét dolog ami közös lenne. Ő dolgozik, én megyek suli/munka. Hazaérünk, szájra puszi. Néha elmegyünk vhova mert "javítunk a dolgokon" (eszünk , beszélgetünk ha tudunk ) és alszunk. Vagy gépezünk egymás mellett, vagy mást csinálunk. Mint valami rossz 50 éves házaspár..
De ettől függetlenül szeretném szeretni... úgy mint régen vagy legalább csak kicsit. Vagy véget vetni úgy teljesen, csak hát mintha valahogy nem jönne össze már édestova fél éve. Ti mit tennétek?
Még mindig próbálnátok helyre hozni, vagy inkább nagy levegő, felkészülés és ...elválás egymástól?
Jó hosszú lett basszus. :D Ha elolvastad, köszi.
Kicsit dobjátok fel a szexuális életeteket valamiféle szerepjátékkal,esetleg utazzatok el valahova kettesben...én a helyetekben megpróbálnék javítani a dolgon,rendbe hozni.
Vagy marad a nagy levegő.......
Szerintem is vegyél nagy levegőt! De!!! Nem a szakítás miatt. Hanem az újrakezdés miatt. Szerepjátékok, szexchat (megírod, h mire vágysz este ha hazaértek, jó részletesen), masztizol előtte v vlmit amit eddig nem csináltatok.
Ha ez sem válik be, akkor ott már baj van, akkor tényleg szakíts, mert meg kell adni mindenkinek az eselyt, h boldog lehessen mással.
Erőltetett női megoldások as ususal.
Az a helyzet kislány, hogy te magadat győzködöd arról, hogy erre a srácra vágysz.
Olyan vagy, mint aki bement az autókereskedőhöz egy BMW 318i-ért, de talált valamit, ami olcsóbb, megbízhatóbb, jobban felszerelt, nagyobb a csomagtere és minden érv egyszerűen mellette szól.
Igen, de nehéz beárazni azt, hogy neked attól a konkrét BMW típustól nedvesedik a bugyid...
Ha logikusan döntesz, ahogy mindenki tanácsolja, hisz egy külső szemlélő csak a logikus érvelést érezheti át megfelelően, a te egyedi érzéseidről fingja sincs, akkor a tüske örökre benned marad majd és nem fognak kárpótolni a harmadik személyektől érkező buksisimogatások.
Persze ettől a logikus érvek még logikusak maradnak, de sosem fognak kielégíteni, ezt jól jegyezd meg.
Nem egy ilyen volt a környezetemben.
Volt, aki 3 év házasság után dobta be a törcsit és volt, aki 20 év után, de bedobta. Mind bedobják, de addig is győzködik magukat, a párjukat, a környezetüket, hogy ez így jó, mert valahogy logikus...
Én úgy fogok segíteni neked, hogy adok egy vadiúj logikus érvet.
Ha tényleg szeretettel szereted és jót akarsz ennek a srácnak, akkor felismered azt, hogy neki is járna egy olyan lány, aki nem csak győzködi magát, hanem szívből tud rajongani érte, vagyis akitől megkaphatja, amit tőled már nem fog.
Mintha a sajat storymat olvastam volna. :-)
En szakitottam es nem bantam meg. Mintha megkonnyebbulest ereztem volna a szakitas utan. Sajnaltam ot mert sirt meg eljezdett belehuzni h hatha mentheto a dolog de nem. Mintha baratok, lakotarsak lettunk volna. Egyutt eltunk. Szexet nem kivantam vele,irritalt. Egyutt mentunk mindenhova, alapba veve jol megvoltunk. De vmi megse mukodott. Butan hangzik de a szakitas a legjobb otlet volt. Megkonnyebbultseget ereztem.
Azota lett parkapcsolatom. Es ilyet nem ereztem meg ferfi irant, amit most. Gondolom ez a szerelem es marha jo erzes. :-)
Jo valasztas volt a szakitas mindenkepp. Akkori parom irant ikyet nem ereztem mint a jelenlegi paromnal. Nemsokara megszületik a kozos fiunk is. :-) ;-)
Sok sikert kerdezo. Donts helyesen.
Köszönöm a válaszokat!
Nos, ahogy elolvastam ezeket a kommenteket, megint csak tudatosult bennem, hogy rossz úton jártam eddig és járok még mindig.
Nem tudom, van e értelme próbálkozni a szexuális élet felrázásával ha nem kívánom meg, illetve maga a gondolat isinkább taszít...
Eszembe jut ahogy mosolyog, eszembe jut ahogy nevet, azonban mihelyt a szex részre gondolok, sztornó az egész inkább. Volt hogy próbálkoztam, nem elterveztem spontanitásnak éltem és majd lesz ahogy lesz. (Nem jött be sajnos...)
Most így pontosan nem tudom melyik hozzászóló volt, aki új logikus érvet állított fel, de valamiért rokonszenveztem az írásával.
Mármint legbelül éreztem és érzem mi a helyes döntés, csak éppen keresem magamnak is a kifogásokat. Családom eddig mindig arra bíztatott hogy hülye leszek ha dobom. Még egy ilyet nem találok(ami lehet is így lesz). Meg hogy bánni fogom egy életen át, ne legyek buta.
Ezek az erős szavak amik akárminden nap érkeztek felém, valahogy elültették bennem a dolgokat.
Nehéz. Akkor is nehéz az elválás ha nem haragból történik. Nem tudom mikor lesz elég erőm... Hogy tényleg azt mondjam hogy vége.
Beszéltem barátommal erről, illetve hát keményebben is kitértem a témára.
Kivételesen nem sírt.. Pusztán mintha nem értette volna meg?! Vagy nem akarta volna..?! Egyszerűen mintha nem akarná felfogni hogy tényleg azt mondtam hogy nem akarom folytatni, csak annyit mondott hogy megoldjuk...
Hű. Mindegy, remélem minnél előbb lezártnak fogom tudni.
Mindezek mellett köszönöm a hozzászólásotokat.
További szépeket nektek és a többi velejáró!
Sziasztok!
Utólag írnék pár sort ehhez a kérdésemhez, így ennyi idö elteltével...
Év elején elváltak az útjaink, most már a volt párommal. Nehéz döntés volt, igazából sok kérdöjelet hagyott akkor még maga után. Sok víz lefolyt azon a bizonyos dunán... :)
Azonban, annyit mindenképp leirnék,hogy a szakítás volt a jó döntés. Akkoriban még együtt indultunk egy úton, és bizony az évek két új utat nyitottak. Öt is sok hatás érte és engem is. Hiányzott a kommunikáció, hiányoztak már az érzések, illetve maga az akarat. Voltak szép idők, rosszak is. Nem bántam meg a majd négy évet vele, viszont a szakítást sem.
Azóta fellélegeztem és ahogy látom az útját azota, ugy látom hogy ö is.
Egy valamire rájöttem: az időt huzni nem szabad. Saját komfortzonánk miatt sem szabad húzni vonni. Amikor már egy kapcsolat kihűlt,mint a miénk és egyfajta "testvéri" kapcsolat váltotta fel ,a hajdani tüzes párkapcsolatot, akkor és ott kell lépni. Nem másért ,csak azért hogy a saját bilincsünket leverjük. Mert sem ö, sem én nem voltunk már boldogok.
Elsöre ijesztő az elválás, több együtt töltött év után.. minden ismeretlen az. Viszont, nem rossz.. hosszútávon sokkal kifizetődőbb.
Azért írtam most így utólag,ha valaki esetleg hasonló cipöben járna, ne habozzon és ne húzza az időt. Ne gyötörje saját magát,se a másikat. Egyszerűen csak törekedjen az újrakezdésre, a folytatásra immár a másik nélkül.
Sziasztok :)
Örülök, hogy olvastam a kérdésed és a tapasztalatod.
Hasonló helyzetben vagyok, egy ideje foglalkoztat a kérdés. Már egy ideje a szex is lecsökkent, 5 éves kapcsolat(első), nem érzek szerelmet, bár soha nem is nagyon éreztem úgy, viszont nagyon szeret engem a párom, jól működünk együtt, mint barátok,társak. Vele lehet tervezni együtt, mindig első helyre tesz.
De sokszor mintha valami hiányozna..
Mégis itt van 5 év, jövőbeni tervként házasság, gyerek- bár belül én ezt nem akarom, mert megijedek..
Hogy ezekkel az apró érzésekkel mégsem jó ötlet, hiába szeretem és kötődök, ragaszkodom hozzá, talán valamivel több kéne..
Másik oldalról meg azt mondják, hogy a szerelem úgy is elmúlik, és marad ez, ami van. ( Nálam mindig is ez volt, szóval az elején sem lángoltam úgy, csak max rövid ideig, ez van)
És igen, ijesztő önmagában az elválás hogy egyedül újrakezdeni is, meg az nehezíti, hogy voltaképpen minden más stimmel, nem rossz emberrel, hanem nagyon is jóval, és nem rossz kapcsolatban, csak épp egy bizonyos érzés hiányzik. Borzalmasan nehéz is meglépni egy szakítást, hiszen amúgy szeretem, és rettenetesen hiányozna.
26N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!