Miért van az, hogy rohadtul nincs kedvem ismerkedni lányokkal és randira menni olyan lenne mintha a fogamat húznák, mikor biztos, hogy meglenne a csaj?

Van egy csaj, aki már kijelentette, pár óra beszélgetés után, hogy bejövök neki, nagyon normális vagyok, helyes, jóképű meg minden, és hogy ő ilyen pasiról álmodott mindig is, meg ehhez hasonló szövegek. És azt is nyilvánvalóvá tette, hogy randizni akar velem. Ami jó dolog mert nekem is bejön a csaj, viszont valamiért mégis herótom van ettől az egésztől. Nincs kedvem csinálni ezt, folytatni az ismerkedést, nincs kedvem randizgatni vele, egyszerűen az lenne jó, ha már az ágyamba lenne, vagy ha már javában járnánk. Ez lustaság, vagy mitől lehet ez az érzés?