Szerintetek meddig érdemes megalkudni egy kapcsolatban? Vagy megelégedni félelemből a rosszabbal?

Az a helyzet hogy összejöttem sok idő után egy lánnyal, aki szeret és törődik velem. De cigizik, heti 3-4 alkalommal bevág 1-2 doboz sört, illetve kezd elhízni meg nem sminkel és törődik annyira a külsejével. Régen sminkelte magát és vékony volt, meg jobban adott magára külsőleg. Na most én egészségesen élek és gyűlölőm a cigit, rosszul vagyok tőle meg nem nézem jó szemmel ahogy piál, valamint én rendszeresen edzek hogy formában legyek. Megígérte hogy lerakja értem a cigit, de a többire azt mondja hogy a pia megnyugtatja és még nem tudja abba hagyni, sminkre meg hogy azért hagyta abba mert megunta hogy valami van az arcán és ne azt szeressék benne ahogy sminkel néz ki. A hízásra meg hogy talán majd egyszer elkezd edzeni, de aki szereti szeresse így. Nem vagyok benne biztos hogy képes megváltozni, de ugyanakkor félek hogyha szakítok vele nem fogok találni egy lányt aki szeret engem, de ha képes lenne változni akkor lenne egy számomra tökéletes barátnőm. Tulajdonképpen ha ennyire formálni akarom, akkor nem is őt szeretem, hanem a felálitott ideált ami kéne hogy legyen belőle? Meg nehéz hirtelen szakítani mikor jól megvagyunk, és összetörném őt, én meg félek hogy egyedül maradok, és nem találok olyan lányt vagy csak több év múlva aki szeretne és nincs ennyi rossz szokása. Ilyenkor mi a teendő? Várjak hátha megváltozik, szakítsak vele, mert nem is őt szeretem hanem azt aki akarom hogy legyen? De olyan nagy kérés lenne hogy éljen egészségesen, és ne züllessze magát?

Én 23F ő 18L