Összejöttem életem eddigi legjobb nőjével, aki kifejezetten akar engem? A lényeg lent.

Persze csak hülye lehet, ha szóba áll velem, de kiderültek nála egyéb mentális problémák is. Kezdődő anorexia, nimfománia (nos ez nem is zavar annyira), depresszió.

Szakítás minden nap végén, másnap kibékülés. Hiszti, sírás,stb. Menthető-e?

Vissza lehet téríteni a normális életre, vagy hagyjam magára? Nem pszichiáter vagyok, de segítségre szorul és próbálom a gondjait megérteni, ami már több mint a semmi, mert legalább én meghallgatom. A terápián ezt egy kiadós szex fogja követni, remélem :)

Aztán még egy, majd még egy ...és több ötletem nincs.

Már az elején elárulta, hogy gyereke van, ami nekem nem probléma. Nagyon értékeli a türelmem és ragaszkodásom, de kezd megviselni a dolog. A haverok is fújnak rám miatta, de én sem értem magam. Taszítottak mindíg az ilyen típusú nők, de most így alakult... Szinte csak korban illünk egymáshoz :(

Felvegyem a keresztet egy életre?

Elég, ha szeretetet nyújtok, és biztos pont leszek az életében? Mivel minden bizalmát elvesztette a férfiakban.

A legfőbb gondom az, hogy egy nagyon dekoratív, de teljesen más ízlésű (és belül NAGYON szőke) nővel az oldalamon pont olyan emberré válnék, amilyen soha nem akartam lenni...Viszont kihagyni bűn lenne.

Belevágjak, vagy ne?