Idegbeteg lett ő is? Ti mit tennétek?

Mostanába a barátom aki fiatalabb nálam, 18 éves kezd olyan lenni mint amilyen az apja volt.

Ha ideges ütlegel a falba, ajtóba.

Engem a 8 hónap alatt sose ütött, mondta hogy engem nem is fog mert nem lesz olyan mint az apja aki ütötte a feleségét.

Előttem eddig 2x fordult elő ilyen de amúgy már sokszor csak a többit nem láttam.

Először a telefonjába ütött bele mert meg kért hogy ne írjak vissza most a munka társaimnak de vissza írtam. (Az ő mobiljából)

Tegnap pedig a második eset volt munka után haza kísért biciklivel kicsit veszekedtünk és el kezdtem sietni mondta várjak kicsit és álljak meg de csak mentem tovább erre ő a biciklit vágta földhoz. :(

Akkor most mesélek a kapcsolatunkról, ha hibázik vagy esetleg én azt meg szoktuk beszélni veszekedés után és utána nem igazán fordul elő többet.

Mindig keressük egymást mindig találkozunk. Ha valami baj van egyből megyünk. Segítünk egymásnak, Ő nekem itthon a takarításban én neki a tanulásban.

Sokat vagyunk együtt másokkal nem igazán szoktunk eljárni.

Inkább csak ketten vagy a családdal.

Nem unalmas a kapcsolat mindig ki találunk valamit, séta az erdőben vagy egy mozi esetleg egy laza sörözős filmnézős este.

Meg beszéltük hogy az interneten se beszélünk az ellenkező nemmel mert az egyikünknek se tetszik max ha valami fontos dolog végett, pár mondatot vagy munka helyen stb. De állandó jelleggel nem!

Viszont ő már azt se szereti ha lányokkal beszélek.

Betegesen féltékeny lett és ő maga se tudja miért ilyen.

De ez talán annyira nem zavar (még)mer tudja hogy sose csalnám meg, mert mindig is egy ilyen figyelmes emberre vágytam mint amilyen Ő. Volt ugyan úgy fiatalabb idősebb, barátom (pár hetes,hónapos kapcsolatok) de senkivel se jöttem ki ennyire. Egyedül belé tudtam szerelembe esni. Szóval engem nem érdekel hogy fiatalabb 4,5 évvel. Néha tény hogy gyerekes de vállalom ezeket a következményeket tudtam mennyi idős mikor össze jöttem vele.

A tegnapiak után is nagyon sokat gondolok rá és folyamatosan agyalok mit tegyek.

Tegnap mondtam neki adjon pár napot hogy át gondoljam mi legyen. Nagyon meg ijedtem akár csak az első esetnél. Sírtam is, ő is el sirta magát mert mondtam hogy vége stb. Aztán végül abban egyeztünk meg hogy át gondolom.

Nekem tényleg ő az első normális pasim aki gondol rám mindig, eljön elém a munka helyre, mindig velem akar lenni.. Mindig is ilyen barátot akartam de viszont nem egy ilyen idegbeteget akitől rettegnem kell.

Ettől félek a legjobban hogy egyszer valaki bántalmazni vagy megcsalni fog majd egyszer.

De ez hogy ilyen féltékeny lett és hogy ilyeneket csinál.. Nem tudom mit kezdjek ezekkel.

Tegnap persze megígérte hogy soha többet nem fog ilyeneket tenni.

Lehetne rajta segíteni? Vagy én beszélgessek vele a gyerekkoráról? Vagy inkább felejtsem el? Ki mit tenne a helyembe?

Köszi előre is!

Bunkók kíméljenek eléggé magam alatt vagyok így is. Köszi.