Mit csináljak a barátommal, ha lusta, egész nap alig csinál valamit?

Szakíthatsz is vele, majd kereshetsz egy munkamániásat is. Ami azt jelentené hogy napi 8-14 órát robotol a hazai alkalmazotti bérekért, majd este csak ennyit mond az ágyba zuhanása előtt: Drágám hagyj békén, hulla fáradt vagyok, egész nap dolgoztam.

De maradhat is a jelenlegi kapcsolat, annyi változtatással hogy az alkohol, buli és drog helyett a kedvesével foglalkozzon.

Az én tankörtársaim körében is divat volt a délig alvás. Én magam is számtalanszor csináltam, vagy akár egész nap heverésztem mint valami macska. De közben az agyam a sulin járt, diploma után meg például találmányon dolgozott. A szüleim ennek ellentettjei voltak, ők évi 365 napot robotoltak a TSZ-ben, kemény fizikai munkakörben. Aztán ma mire megöregedtek (és sajnos belerokkantak), én fizetem a gondozónőjüket és a megélhetésük egy részét, mert a szorgos munka után járó nyugdíjuk arra nem volna elég, míg az én "naplopó" tevékenységemből bőven futja. Bevallom hogy nekem sem tetszik hogy ilyen a világ (mivel jól ismerem a kemény fizikai munkát is), de szellemi munkával lehet magasabb életnívót elérni.

#3: nem feltétlenül a családját elhanyagoló, 30 éves korára kiégő és összeroppanó karrierista az egyetlen alternatíva. Szerintem a kérdező a nagyon alapvető felelősségérzetet és ambíciót hiányolja a barátjából.

Kérdező, a barátod elvégzi az egyetemet? Van benne legalább valamicske felelősségérzet és ambíció? Vannak tervei, céljai?

Úgy értem, az egyetem alatt én is iszonyatosan trehány és lusta voltam, de sosem volt kédés, hogy elvégzem-e, és az sem, hogy dolgozok-e. Majdnem végig dolgoztam is részmunkaidőben gyakornokként, nem a szüleim tartottak el, legalább én nem voltam így elkényeztetve. Nem hiszem, hogy kapásból szakítanod kéne, de jól meg kéne vizsgálnod, hogy van-e perspektíva a barátodban. A bulizás, trehányság betudható az egyetemi életstílusnak, az lehet, hogy elmúlik. A füvezés, drogozás nálam nagy piros zászló, és az is, hogy a leírásod alapján a seg­ge alá tettek mindent a szülei és elkényeztették. Neked kell dönteni, ha úgy gondolod, hogy érdemes támogatni és motiválni, akkor folytasd, de ha úgy gondolod, hogy nem fog változni és úgy érzed, pazarolod rá az éveidet, akkor lépj ki minél előbb.