Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok, van még esélyem? (Az esetleges hibákért elnézést, de nemlátó vagyok) Beszélő számítógéppel írok, ne lepődjetek meg. (18 éves lány vagyok)
Tegnap szakított velem a barátom:( 4 évig voltunk együtt, minden jól ment egy ideig, sokmindent kibírt a kapsolatunk (főleg anyukám okozott nagy problémákat), de igyekeztünk kivédeni azokat. Tényleg nagyon jól megvoltunk, szinte nem is veszekedtünk, mert nagyon egy hullámhosszon voltunk. Anyukám sajnos megmérgezte a kapcsolatunakt szép lassan... Nem voltunk mi rosszak, a tanulás rovására sem ment a dolgo, a barátom is intelligens, kedves fiú. Igazából a probléma ott kezdődik, hgoy én négy éve megvakultam, nem lehet segíten i rajtam és ezt nem tudja feldolgozni anyukám. 360 fokos fordulatot vett:( Hirtelenharagú lett, kritizál engem mindenben és ami a legrosszabb: nem engedi, hogy boldog legyek:( A legjobb barátnőmet eltiltotta, nem jöhet hozzám és szépen lassan megmérgezte a párkapcsolatomat is.... Igazából most nem anyukámról kívánok írni, csak le kellett, hogy írjam ezt, hogy értsétek, hgoy mi, miért van, szóval:
MIkor a Vakok iskolájába kerültem, megismerkedtem egy fiúval, aki szintén vak. Nagyon hamar jóban lettünk, mert sok volt a közös bennünk meg a kisugárzásunk is nagy hatással volt a másikra. Nemsokkal később elkezdtünk együtt járni, akkor még örült anyukám, hgoy valaki feledteti velem a történteket. Később, mikor sorra kudarcot vallottunk az orvosnál és mindenhol azt modnták, hgoy nem lehet segíteni rajtam, akkor kezdett befelé fordulni és rajtam töltötte ki minden gondját... (azóta is ez van) Próbált minket elválasztani, mert úgy gondolta, hogy ha Ő magányos és szomorú, nekem se legyen jó. Mivel mi nagoyn szrelmesek voltunk egymásba, kitartottunk egymás mellett és nem hagytuk magunkat, a kapcsolatot. Ez egy ideig ment is, de ugye az embernek nincsenek kötélből az idegei, besokalltunk. Jött a depresszió (nálam hamarabb, mert ugye az én anyám), Gyuszinál pedig később, mikor látta, hgoy nem tud segíteni, pedig szeretne. Mindíg megvédett, ha anyukám igazságtalan volt, vagy meg akart ütni (mert volt olyan is sajnos, mégpedig csak azért, mert valamit nem jól cisnáltam). Nem foglalkozik velem, csak kiteszi az ételt az asztalra és elmegy otthonról, egész nap nincs otthon. Ülök a szobámban (mer tugye sehová nem enged, Gyuszival sem lehetek/lehettem...)Négy évig bírtuk ezt valahogy, mert nagyon szerettük egymást, de sajnos már mindkettőnket felőrölt ez és tegnap kimondta a barátom, hgoy legyen vége:( Azt mondja, hogy már nem szeret, csak mint barátot. Én arra gondolok, hogy sajnso amiért nem engedte anyukám, hgoy találkozzunk, ahogy más szerelmespárok, sajnos kihűlt a kapcsolat (részéről, részemről még nagyon is tart a szerelem). Tudom, hogy most azt mondjátok, hgoy az igazi szerelem mindent kibír, de nem.... itt nem a szerelemmel van a baj, hanem az idegrendszerünk nem bírta/bírja, hiszen próbáltuk megmenteni a kapcsolatot, volt egy párszor, hogy már sírtunk este, amikor ott aludt nálam, mert nem találtunk megoldást, de egymást nem akartuk elveszíteni! Egyébként meg nem értem Gyuszit, mert amikor kimondta, hogy vége, elsírta magát (én is), pedig állítása szerint "elmúlt". Szerintem meg nem múlt el, hiszen 4 évet nem lehet csak úgy pikk-pakk elfelejteni, ráadásul még sírva is fakadt és ma, amikor átjött hozzám az osztályba, cirógatta a hátam, meg a hajamat piszkálta (azt nagyon szerette, amikor jártunk) és beszélgetés közben többször megérintett, megsimított. Ja és a fejét hozzádörgölte az enyémhez, közben kedvesen nevetett... Szóval nem értem, hgoy mi játszódhat le benne.... (Lehet, hgoy még Ő sem:D) Egyébként azt mondta, hogy barátok maradhatunk, eljárhatunk ide-oda, e-mailezhetünk, telefonon is bezsélhetünk és felajánlotta, hgoy ha kell, mindenben segít, csak szóljak és mondta, hogy meg fog látogatni szünetekben (mármint a tanórák közt). Mondtam neki, hgoy most hétvégén szándékoztam hazavinni (mert nagynehezen kicsikatram anyukámtól), de ha már így döntött, akkor hiába... Erre mondta, hogy eljön majd valamelyik hétvégén és elmehetünk sétálni. Reggel jön és este megy vissza a lakásotthonba (Ő állami gondozott). Azért ez is furcsa.... hogy elvileg elmúltak az érzései, mégis eljön, ráadásul reggeltől estig velem kívánja tölteni a napot..... Azt mondta, hogy mocsoknak érzi magát, amiért ezt a döntést hozta és ne haragudjak rá. Nem haragszom, mert joga van meghozni ezt a döntést! Azt mondta, hogy minden ajándékot eltett, amit tőlem kapott, mert szép emlékek... Én is eltettem mindent egy dobozba, azért, hgoy véletlenül se akadjon a kezembe valami, amit tőle kaptam, mert az feltépi a sebeket:( Elnézést, ha zavaros, de most nagyon össze vagyok zavarodva én is. Biztos hagytam még ki dolgokat, de ha valamit nem értetek, kérdezzetek:) Nekem úgy tűnik, hgoy még Ő sem tudja, hogy mit akar:( MIt gondoltok, visszajön még hozzám? Szerintem "csak" eltávolodtunk egymástól és az a tűz, amire azt hiszi, hogy kialudt, valahol mélyen még parázslik.... Addig kell feléleszteni a tüzet, amíg parázslik! Ja és mégegy fontos dolog: jövőre osztálytásrak leszünk (3 évig fogjuk ugyanazt a szakmát tanulni), lehet, hogy a közelségem újra fellobbantja benen a lángot? (Egyébként annak idején úgy jöttünk össze, hogy egyosztályba kerültünk)Lehet, hogy ez is jót fog tenni? Szóval nekem úgy tűnik, hogy szeret még, hiszen:
-tegnap sírt a szakításnál
-mikor tegnap megkérdeztem, hgoy megpuszilhatom-e még utoljára, igent mondott és az arca helyett a száját tarotta....
-ma is cirógatott
-ma is hozzámbújt (illetve csak a fejét dörgölte a fejemhez)
-ma is többször megérintett, megsimított beszélgetés közben
Szóval ezekből a megnyilvánulásaiból azt vettem le, hgoy szeret még. Most várok, nem nyaggatom, mert lehet, hgoy azzal még a barátságát is elveszíteném.... Mivel nagyon sokat tanul és gondjai vannak otthon is (amikor hazaengedik az otthonból) és ezek miatt ugye lelki gondjai vannak, lehet, hogy így jön ki rajta? Abban bízom, hogy pár nap/hét netán hónap múlva rájön, hgoy mégiscsak szüksége van rám. (Egyébként még csak egy barátnője volt (Ő is kihasználta), mert eddig senki nem fogadta el a vaksága és a betegségei miatt. (Agydaganat okozta őket, azért is lett vak) Én még mindíg nagyon szerelmes vagyok GYusziba:( Bocsi a regényért, de ezeket le kellett, hogy írjam, mert így tudjátok csak átlátni a helyzetet és véleméynt mondani. Bocs, ha zavaros, de kb. ilyen vagyok én is belül.... Vivien, 18
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!