A barátom azt élvezi, ha feldühíthet?

Mindketten huszonévesek vagyunk. Az utóbbi időben húztam el a szemem elől azt a bizonyos rózsanín függönyt, és meglepett az észrevételem. A helyzet a következő:

A barátom szerint sokat veszekedtünk. Ezért felvettem egy türelmes, laza magatartást. Azt vettem észre, hogy amikor nyugodt vagyok, akkor ő szándékosan veszekedést provokál, és erre először dühvel reagáltam. A mérges fejemet látva elnevette magát, és azt mondta, hogy "Milyen cuki!", ezt is nevetve. A következő provokálására higgadtan reagáltam, nem engedtem hogy kihozzon a sodromból, erre megsértődött. Addig játszotta a sértődöttet, míg végül megint felhúzott idegileg, és ráüvöltöttem, hogy mostmár fejezze be ezt a gyerekes viselkedést. Akkor megint elkuncogta magát. Megkérdeztem tőle, hogy miért esik olyan jól neki az, ha dühösnek lát. Azt válaszolta, hogy "Mert olyan aranyos vagy, amikor mérges vagy."

Szerintem nem normális, valami érzelmi ficama biztosan van, mert ez elmebeteg viselkedés, amit csinál. Arra tippelek, hogy szadista, és ezért szeret kikészíteni.

Kedveskedett azóta, de még így is azt látom, hogy nagyon örül annak amikor mérgessé válok a provokációi miatt. Amikor meg nem akadok ki rajta, akkor megsértődik, és a szótlanságával büntet, majd hátat fordít nekem.

Úgy döntöttem emiatt megszabadulok tőle. A számát is kitöröltem, előtte megírtam neki, hogy ne hívjon többet, és szórakozzon mással. Nem vagyok egy mazochista, és nem fogom elviselni hogy az idegösszeomlás szélére rugdosson valami beteg elme.

Nektek volt hasonló tapasztalatotok?

Hogyan tudnám az ilyen embereket legközelebb beazonosítani, és elkerülni?

Miben érdemes egy hozzám hasonló embernek változnia, hogy ne fogjon ki ilyen nem normálisakat? Azon kívül, hogy nem kapom fel a vizet.