Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kapcsolatban vagyok, felbukkant az ex. El fog múlni az érzés?
14 éves, elsős gimis voltam, amikor először szerelmes lettem. Az egyik osztálytársammal jöttünk össze, és imádtuk egymást. Tudom, hogy most sokan megmosolyognak, hogy 14 évesen nem lehet igazán szerelmesnek lenni, de tényleg elképesztően szerettük egymást, pedig szex csak két évvel később, 16 évesen volt köztünk először. Előtte 14-15 évesen rengeteget beszélgettünk, sétáltunk, közös hobbinkat űztük, együtt elmélkedtünk a világról, könyvekről, stb. Komolyan mondom, hogy azóta sem folytattam soha senkivel ilyen mély beszélgetéseket. Tényleg úgy éreztem, mintha a másik felemet találtam volna meg, és amikor 16-17 évesen már szexuális életet is éltünk, az maga volt a mennyország.
3 évig voltunk együtt tökéletes harmóniában. 17 évesek voltunk, amikor a szülei úgy döntöttek, kiköltöznek az USA-ba. Persze a barátommal együtt. A barátom tiltakozott, főleg miattam, nem akart itthagyni, de itt nem maradhatott senkinél, a nagyszülei nem éltek már, a szülei mindenképpen ki akarták vinni magukkal.
Talán nem kell részleteznem, mennyire összetörtünk, hetekig zokogtunk, borzasztó volt.
Nem szakítottunk, interneten tartottuk a kapcsolatot, és persze megígérte, hogy amint 18 éves lesz (tehát 1 évvel később), hazajön hozzám.
Az élet persze nem úgy alakul, ahogy eltervezzük. Ő 18 lett, de addigra már egy éve nem találkoztunk, a netes beszélgetések ritkultak, bár én továbbra is rengeteget bőgtem. Eltávolodtunk egymásból, a kezdetben napi többórás beszélgetésekből heti néhány alkalom lett, akkor is 10-20 perc.
Az egy év végén már nem került szóba, hogy hazajönne, én se mertem rákérdezni, mert féltem a választól. 6 hónappal azután, hogy betöltötte a 18-at, megírta, hogy felvették egy kinti egyetemre. Tudtam, hogy itt vége. Kértem, hogy szakítsuk meg a kapcsolatot, ne is beszélgessünk többet, mert nekem így nagyon fáj.
Ez már 9 éve volt, most 27 évesek vagyunk. Nagyon nehezen tettem túl magam az egészen, hiába volt kamaszszerelem. Minden férfiban őt kerestem később is, mindenkit hozzá hasonlítgattam, és egyik kapcsolatom sem volt emiatt túl hosszú.
Két éve viszont összejöttem egy férfival, akivel jól megértjük egymást, összeillünk, szeretem is. Ő is engem, jó a kapcsolatunk. Úgy éreztem, vele végre sikerül elfelednem az első szerelmet. Bár olyan szerelmet egyáltalán nem éreztem, mint amit az első fiúnál, az teljesen más dimenzió volt. De éreztem, hogy arra már hiába vágyom, örültem, hogy egy rendes férfit találtam, akivel jól érzem magam és képes boldoggá tenni, ha nem is fülig szerelmessé.
És most jön a csavar, amit gondolom kitaláltatok. A régi barátom az egyetem elvégzése után hazajött, és itt dolgozik a közelemben, az én munkahelyem melletti irodaépületben. Amikor először megláttam, azt hittem, elájulok. Ő is csak bámult, köszöntünk egymásnak és mentünk tovább. Azóta többször láttam messziről, de direkt nem mentem a közelébe.
Rettenetesen felkavart, hogy újra itt van, csak rá tudok gondolni, és hihetetlen vonzódást érzek iránta, úgy érzem, nekem ő kell, hogy nekünk ezt folytatnunk kell. Ott a barátom, akivel nincsen semmi baj, de iránta soha nem éreztem így. Persze fogalmam sincs, hogy a régi barátomnak kellek-e még, egyáltalán gondolt-e rám az elmúlt 8 évben...
Én most úgy érzem, újra halálosan szerelmes vagyok belé, pedig felnőttként nem is ismerem, 9 év alatt rengeteget változhatott, és azt sem tudom, van-e kapcsolata. Tudom, hogy valószínűleg nem jöhetnék újra össze vele, és ha sikerülne is, nem lenne a régi.
Ezért nem is az a kérdés, hogy szerintetek van-e esélyem nála, mert én is tudom, hogy a válasz minden bizonnyal nem. Az a kérdésem, hogy szerintetek elhagyjam-e a mostani barátomat, aki jó hozzám, rendes, szeret, és én is szeretem őt, de nem szerelemmel, és az exem érkezése ennyire felkavart... Hetek óta úgy érzem, ő kell nekem, nem a mostani barátom... Van így értelme folytatni a kapcsolatot...?
(A mostani barátom nem tud erről, de látja rajtam, hogy valami baj van, sőt azóta nem is szexeltünk, mert nem tudok vele lefeküdni, miközben folyton a volt barátomról ábrándozom...)
Köszönöm, aki végigolvasta, és bocsi, hogy ilyen hosszú lett.
27/N
Köszi a gyors válaszokat.
Igazából azt nem tudom, tudnék-e még valaha olyan szerelmes lenni, mint amilyen először voltam? Azt mondják, az első szerelem más, mert akkor még naivak vagyunk, ártatlanabbak, tisztább az egész. Főleg, hogy mi még gyerekek-tinik voltunk. Több barátnőm véleménye az, hogy ne olyan szerelmet keressek, mint amit az első fiúval éreztem, mert azt úgyse fogom többé átélni.
Ezért vagyok együtt a mostani barátommal, akivel tényleg jól érzem magam, sok közös van bennünk, hasonló céljaink a jövőben, már az esküvő és gyerekek téma is szóba került. Szeretem is, aggódom érte ha nem ér haza időben, aggódom érte ha beteg, és hiányzik ha pár napra távol vagyunk. De azt a szerelmet soha nem éreztem nála, csak nem tudom eldönteni, hogy ez "baj"-e, mert sokak szerint azt már senkinél sem fogom érezni az első csalódás után.
Talán tényleg az lenne a legjobb, ha újra találkoznék az exemmel, és beszélgetnénk. Tényleg semmit nem tudok róla, azt se hogy van-e családja. Facebookon nem találtam meg, nincs itt ismerősöm akit megkérdezhetnék. Lehet, hogy ha megtudnám, hogy felesége, családja van, ki tudnék ábrándulni belőle. Vagy ha kiderülne, hogy én már nem kellek neki.
Mert szerintem azért volt ilyen nehéz elengednem őt, azért kavart fel most is ennyire, mert mi az elválásunk pillanatában is mélyen szerettük egymást, nem önszántunkból mentünk szét, és elképesztően jó volt a kapcsolatunk. Egyikünk sem akarta, hogy vége legyen, a távolság és a sokezer km kezdte ki a kapcsolatot.
Még egy kérdés: Egyik barátnőm szerint, ha ő igazán szeretett volna, akkor hazajött volna hozzám korábban. Szerintetek...?
nézd, nálunk is szomoru tényezők miatt történt az elszakadás, nagyon fájdalmas volt.. nem értek egyet a barátnőddel. sokszor az emberek között az egyenes a leghosszabb ut. ha nem igy lenne, nem lenne annyi rossz kapcsolat, annyi pocsék szakitás, annyi kompenzálos, képmutato, őszintétlen, társas magányos, hiányérzettel tarkitott házasság, annyi kapcsolati probléma, annyi párkapcsolati kérdés a gyakorin-.stb. nekem is ő volt a mindenem még évekig és mégse kerestem meg, nem mertem. ez nem jelenti azt, hogy nem lehettél fontos neki. végülis te se kerested, most is agyalsz rajta, mégse keresed, mert nem mered. pont azokat a legnehzebb megkeresni, akik a legfontosabbak. félünk a sérüléstől, a csalodástol, a bizonytalantol.
igen, az első nagy szerelem egyedi az életben. de én akkor is azt mondom, ha van még dolgotok egymással, akkor vele még mindig jobb lesz az ujrakezdés, mint bárki mással. ha pedig nincs, akkor el tudod engedni. és hidd el, magaddal és a barátoddal szursz ki, ha ezt most elodázod, aztán jön a házasság meg a gyerek, mert majd a szoptatások és uncsi hétköznap estéken, meg kötögető nagyi korodban is eszedbe fog még jutni és ábrándozni fogsz. kapva kapj ezen a lehetőségen, amit az élet adott. azért, hogy megoldd ezt a problémát, nem biztos, hogy lesz még egy ilyen.
és mi van, ha mindketten mással házasodtok össze és közben ő is gondol majd rád, meg te is rá és mind a négyen pocsékul érzitek majd magatokat a házasságotokban a párjaitokkal együtt. nem mondom, hogy jol fog elsülni, ha megkeresed, de meg kell tudnod, hogy hogyan tovább. én azért biztatlak, mert azok a történetek, amiket ismerek, azok zömében jol sültek el az ujrakezdéskor. akik meg nem merték megkeresni a régi szerelmüket - ők vannaknagy többségben- azok ide is irkálják a szomoru kérdéseiket. meg nagyi koru nők is szomorkodva mesélik, hogy 50-60 évesen is eszükben van a tinikori barátjuk.. ne hozd magad ilyen helyzetbe.
És ha megkeresem, hogyan? Mit mondjak neki? Vagy írjak neki az interneten először? Közösségi oldalon nem találtam, de a régi email címe megvan, hátha használja még. Bár 8,5 éve írtam neki utoljára, és freemailes cím volt, nem tudom aktív-e még...
Ha személyesen megyek oda hozzá, mit mondjak? Eddig mindig random időpontokban láttam az utcán a munkahelye előtt. Várjam reggel az épület előtt? Már akkor elmondjam neki, hogy miért akarok újra beszélni (mennyire fontos nekem, stb), vagy csak kérdezzem meg, van-e kedve beülni valahova egyik nap?
Áh, a sok kérdés, tiszta hülyének és életképtelennek érzem magam. De annyira felkavart, hogy nem tudok normálisan gondolkozni.
sztem ne irj neki, mert ha nem ir vissza, azon fogsz agyalni, hogy miért nem, pedig lehet, már nem is olvassa vagy használja a freemail-es cimét. amugy tuti , hogy uj van már neki, pláne, hogy az USÁban élt annyi évet. gonodlom, ott nem egy őskori magyar email cimet használt.
személyesen keresd meg, ne támadd le, mondd meg, hogy jo lenne egyszer vagy többször beszélgetni. egyelőre a multat tisztázzátok, amikor el kellett szakadnotok, hogy ki hogy élte meg azokat az éveket, illetve hogy most mi van vele, van-e valakije. kicsit játszmázosnak hangzik, de sztem nem mondd el neki, hogy van pasid, csak annyit mondj, hogy nem vagy még férjnél. mert ezzel el is ijesztheted. nyilván ha nekem azt mondaná valaki, hogy van párja, nem vallanám be neki semmi pénzért, hogy akarok tőle valamit, még ha igy is lenne.
ha meg neki is van valakije, ne kámpicsorodj még el, mert nem tudhatod, milyen kapcsolat, vagy hogy ő hogyan érez irántad. itt most az a cél, hogy te is rájöjjél, hogy érzel-e még valamit, és hogy ő is elgonodlkodjon ezen.
Juj hát ez tök izgalmas :D
Én azt mondom, mindenképp beszélj vele. Hogy miért? Mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy totál véletlen lenne, hogy az egész világon pont a szomszédodban talált mumkàt. Azért ekkora véletlenek nincsenek. Ő vajon tudhatta, hol dolhozol?
A lényeg, hogy légyszi mindenképp írd meg ide, mi lett, nagyon kíváncsi vagyok :D Szurkolok, hogy boldog befejezése legyen^^
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!