Régen miért voltak boldogabb párkapcsolatok?

Azért annak is megvolt az árnyoldala, csak arra nem emlékszünk...

Amúgy a válasz: kisebb igények, liberális-globalista világ nem létezése és egy magasabb erkölcsű világ megléte.

Hát mivel a mi családunkban úgy döntöttek a család vezetők, hogy nincs értelme előlem titkolni a tény és valót, az igazságból és más hülyeségéből tanul a legtöbbet az ember ezért elmondhatom, hogy akkor sem volt jobb a helyzet, csak ciki volt ezt kieregetni.

Én a városomban 2 párt ismerek akik tényleg megvannak szerelemben, boldogságban, egy idős nénit aki 13 évesen ismerkedett meg a férjével(17) és boldogok maradtak együtt, illetve a szemben lévő szomszédot, ahol a két fiatalt kitagadta mindkét család, annyira nem támogatták a szerelmüket. Ők most középkorúak.

De nálunk is úgyanúgy ott vannak sorra a negatív példák mamám korosztályából, ahol csalta a nejét, verte a nejét, iszákos volt, csalta a felesége (állítólag akkoriban is nagy divat volt a szerető tartás)... stb.

És anyám korosztálya is egy katasztrófa, kezdve anyámmal a sort, aki egy volt férjet tud felmutatni akit gyűlölni fog haláláig, és számtalan vakvágány kapcsolatot. De az én korosztályomban lévő srácokkal is mikor beszélgettem kb ez a felállás, egyik gyerekkori barátomnak sincs együtt a szülei, 1-2 akinek van meg viharosan elköltözött otthonról, mert olyan pattanásig feszülő a hangulat.

És akkor menjünk vissza még régebbre, a dédim korában mert onnan is vannak szép történetek a saját családomból is Pl hogy megmérgezte a dédimamámat a saját férje, hogy megszabaduljon tőle, és levehesse a szerelmét. És még volt pár ilyen eset, ez annyira nem is deviáns történet, és persze igyekszik mindenki néma kussba maradni mert a látszatot fenn kell tartani.

Ma csak annyi a különbség, hogy ha már betelt az utolsó csepp is, akkor brazil szappanoperákat megszégyenítő elválásokat láthatunk ezért tudja a fél ország mi a helyzet.

Én ebből az egész történetből azt tanultam meg, hogy akkor is kb olyan boldogok voltak a párok mint a mostaniak, csak ma megteheted, hogy elmész ha már nem jó, míg régen ki kellett tartanod a másik mellett akkor is ha késsel rontott neked, vagy ciánt tett a teádba, és persze mosolyogni, hogy minden a legnagyobb rendben.

Régen se voltak boldogabbak, csak a látszat volt az.

A mai kapcsolatok őszintébbek. És magasabbak az elvárások is. Régen egy boldog kapcsolatba teljesen belefért pl. a megcsalás. Ma válóok.

Persze lehet hogy ma is vissza kellene ezt hozni, és akkor sok házasság tartana a sírig.

Nem voltak boldogabbak, csak nem tudtak mit tenni.

A válás nem volt sem társadalmi/erkölcsi, sem anyagi oldalról opció, főleg akkoriban, amikor a nők fizetése tényleg filléres volt a férfiakéhoz képest.

A nagy változás sem mostanában következett be, hanem a világháború után (a mai állapotokat kb a 60-as évekre érte el), mikor a munkaerő szükséglet miatt a nők is tömegesen munkába álltak, és az egyenjogúsági törekvések miatt a fizetések is közelítettek a férfiakéhoz, így a nő dönthetett úgy, hogy kilép a kapcsolatból, mert nem hal éhen.

Persze, lehet idealizálni a régi világot, de az sem volt jobb, a nagyszüleim mintaházaspár voltak kívülről, valójában meg az utolsó 25 évüket külön élték le, egy fedél alatt, de mint két idegen.