Ti mennyire gondolkodnátok el ezek után a kapcsolat folytatásán?

Hát...ez a növeszted a s..ged elég érdekes! Nyilván nem látott még gyereket közelről!

Érdekes az is,hogy tulajdonképpen ambivalens ő maga is,mert egyrészt azt hiszi,hogy a gyereknevelés qrva könnyű (hisz csak növeszted otthon a s..ged), másrészt halálra van rémülve,hogy ő hogy fog "eltartani" titeket!

Addig nem vállánék,míg így gondolja! Ugyanis szülés után,ha kialvatlan leszel kell egy támasz és ha ő akkor is behiszitzik,nem leszel egyszerű!helyzetben

32 évesen itt tart agyilag?

gratula

Az a helyzet, hogy néhány szerencsétlen mondatból az ég világon semmilyen következtetést nem lehet levonni.

Tudod vannak férfiak akik megőrülnek egy gyerekért, aztán amikor ott van akkor már nem is kell, és millióan vannak fordítva is, akik meg nem akarnak, de amikor megvan, akkor beleszerelmesednek és el sem tudják képzelni az életüket nélküle. Aztán persze van aki nem akar és nem is kell, vagy akar és kell...stb.

Az, hogy egy ember mint mond, főleg kissé zaklatott lelkim állapotában, az nem nagyon számít. Az emberek a szavaknak túl sok jelentőséget tulajdonítanak, ezért sem működik sokszor a "beszéljük meg". Mert a szavaktól még nem változik semmi, mégis attól várják a megoldást. A tettek számítanak.

Azt nézd amit tesz, tett ideáig, mióta ismered. Nyilván van sejtésed róla, hogy mennyire lehet rá számítani, menyire alkalmazkodik új helyzetekhez, mennyire hajlandó vállalni a felelősséget.

szerintem rettentő bizonytalan. mi lesz, hogy lesz? tuti feszélyezi az, amire jelenleg nincs ráhatása.

szerintem alapvetően azért az, hogy a lehető legbiztosabbra akar menni, nem baj - az viszont már igen, hogy ezt hogy adja elő. ha vannak is kétségei, közösen, konstruktívan kéne megpróbálni felgöngyölni, nem rádzúdítva, mintha legalábbis főbenjáró vétek lenne ha az ember gyereket vállal. Igen, ez megoldandó problémák tömegét vonja magával, de azért nem kell dugába dőlni, meg lehet oldani a dolgokat. Át kell gondolni több szempontból is, de ennek nem ez a módja ahogy ő most lereagálta.

Szerintem fussatok neki újra a beszélgetésnek. Kérd meg, hogy próbáljon megérteni: nem rábeszélni akarod az ő akarata ellenére, és igenis kíváncsi vagy az ő hozzáállására, esetleges ellenérzéseire. Mert közösen vállalnátok és közösen kell felkészülni is rá.

Gondoljátok át, anyagilag hogyan érintene titeket a babavállalás. Nézzetek utána a juttatásoknak. Gondold át/érdeklődj a munkahelyeden, visszavennének-e vélhetően... ha nem, mi próbálnál? van-e REÁLIS esély olyan munkát találni, ami megfelelne (időbeosztás/fizu stb). Téged zavarna-e, hogy váltani kell? Ha esetleg időlegesen nem találnál munkát, megélnétek-e?

Bizonyára belátod, hogy az anyagiak kulcskérdés.

A másik, hogy bizony totális értékrendváltozást hoz a gyerek. Ezt vajon ő mennyire tolerálná? Képes lenne-e szerinted belesimulni az új szerepbe? Kapcsolati szinten álltok-e így, ti ketten?

Ezeket közösen is végiggondolhatjátok, de persze először neked érdemes. Ha komolyan bizonytalan vagy valamelyik dologban, akkor nem biztos, hogy erőltetni kell a dolgokat.

Sajnos vannak, akik nem alkalmasak igazából családapának. Jobb, ha időben kiderül, mert akkor még bőven ráérsz mással megpróbálni.

De ha látsz reális esélyt, hogy működhet, akkor meg ne add fel, igenis próbáljátok megbeszélni, értesd meg vele, hogy közösen kell végigvenni ezeket a dolgokat, nem egymás ellenfelei vagytok, hanem partnerek.

Így látatlanban azt mondom - de nyilván te ismered jobban-, hogy az a pasi, aki 32 évesen "fél a változástól", és éveket várna, hátha valami máshogy lesz de közben meg érdemben nem változtat semmin, az egyáltalán nem is akar semmilyen változást. Főleg feladni a kényelmes kapcsolatát és bevállalni egy olyan bizonytalansági tényezőt, mint egy gyerek. De jobb is, mert az ilyen pasi bizony éretlen még hozzá és ezt a gyerek sínylené meg a legjobban...

kívánom, hogy tévedjek! :)

sok sikert a beszélgetéshez! azért remélem sikerül közös nevezőre jutnotok

Nem akarok hülyeségeket beszélni, ez elég összetett téma, és nem ismerjük a részleteket eléggé. Valamint a párodat sem. De én nem mondtam ilyeneket a páromnak annak idején, mindenki helyett dolgozni pff... Ennek nem egyoldalúnak kellene lenni, mintha csak te akarnál gyereket, neki egy nyűg lenne úgy hangzik ez a kijelentése...

Most meg azt mondja rajtad áll a dolog mikor szeretnél,érdekes...

Helyedben várnék a gyerekkel, ha nem fogja másként gondolni a dolgokat, ne szülj neki, rengeteg problémához és egy rossz házassághoz fog vezetni szerintem.

Én most 33 vagyok a nagyobbik lányom 7 éves. Mindketten szakmunkás bérből gazdálkodtunk, és lakás hitel is volt mellette, úgyhogy igencsak nem voltak meg az anyagi feltételek. De sosem zavartam el hogy menj a gyerek mellett részidőben dolgozni. Helyette én vállaltam többet.

Ha már most a pénzen problémázik mi lesz később, sajnálni fogja a gyerektől?

Szerintem pont azért fontos, és súlyos dolog amiket mondott, mert valójában őszintén ezeket gondolja. Egy gyerek hatalmas felelősség, rengeteg lemondással, és változással jár. Persze nagyon cuki, meg aranyos, és sok ember vágyik rá, de azt a gyereket fel is kell nevelni, lehetőleg olyan családban, ahol az apuka is ugyanannyira akarta mint az anyuka. És ez a helyzet nálatok nincs meg. A lelke mélyén szerintem a párod nem akar gyereket, csak megijedt, hogy elveszíthet, ezért szánja bánja. De ezt már sosem tudja lemosni magáról.

Én őszintén szólva az egész kapcsolatot átgondolnám, nem csak a gyerek témát. Sokat elárul, hogy amellett amiket mondott, évekig húzta az időt és hárított, ahelyett hogy elmondta volna rögtön az ezzel kapcsolatos érzelmeit, és ezek most kijöttek rajta.

Nálunk a természet megoldotta ezt a dolgot, nem lehet gyerekünk, bár mi szerettünk volna. Mindkettőnknél van probléma, és természetes úton nagyon minimális az esélyünk. Abba is hagytuk a védekezést már 3,5 éve. Mi úgy döntöttünk, nem erőltetjük mesterséges beavatkozásokkal. Ha akar jön, és mi örülünk neki, de ha nem akkor nem. A korom alapján még kb 8-10 éve van rá. Majd kiderül.

De a te férjeddel, vagy pároddal én nem hiszem hogy gyereket akarnék ezek után.

Sok itt az önjelölt pszichológus, aki belelát mások lelkébe egy monitoron keresztül és akkor is tudja mit érez valójában a másik, mikor még ő maga sem tudja.

Fura, hogy ennyi jóképességű ember van a világon és mégis mennyi a boldogtalan.