Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Teljesen kiborultam! Ti mit tennétek a helyemben?!
Ne haragudjatok, ha esetleg zavarosan fogalmazok, de pillanatnyilag rettentően zaklatott vagyok, nehéz normálisan leírnom a dolgokat.
Szóval a történet szerint van egy cicám, 3 éves, kicsi kölyök korában fogadtam be menhelyről, ő az én kis drágaságom. Benti macska, sosem volt kint (legfeljebb a hordozóban, amikor vittem az állatorvoshoz oltatni).
1,5 éve vagyunk együtt a jelenlegi barátommal, és fél éve költöztünk össze. Természetesen jött velem a cicám is, ez soha nem is volt kérdés. A páromnak egy kutyusa van, de az kinti kutya, mert a páromék nem szeretik, ha egy állat bent van a házban, mindig azt mondják a szülei, hogy az állatnak kint a helye és a barátom is így lett nevelve. Szóval persze beleegyezett költözésnél, hogy hozzam a macskámat, de annak nem igazán örült, hogy a cica bent lakik velünk a házban. Többször morgott is érte, voltak ebből vitáink, de mindig elmagyaráztam neki, hogy 3 éve benti macska, odakint nem boldogulna, már nem is tudja szegény, milyen kint élni, úgyhogy marad bent velünk és kész. Amúgy is egy olyan okos, jó cica, szobatiszta és teljesen kultúráltan lehet vele együttélni.
Na, szóval a gondok ott kezdődtek, hogy tegnap elmentem bevásárolni, barátom meg a cica itthon voltak. A cicám játszott, kergette a kedvenc kis plüss labdácskáját, és játék közben véletlenül beleakadt a kis mancsa az elosztónál a kábelekbe, és ahogy ki akarta szabadítani magát, véletlenül lerántotta a számítógép asztalról a barátom új hangfalát. Nem nagy, ilyen kisebb hangfal, szerencsére nem lett semmi baja, nem tört el, de a barátom nagyon mérges lett, hogy na, pontosan ezért nem való bentre állat, és egy "Ezerszer megmondtam, hogy az állatnak odakint a helye!" felkiáltással megfogta a cicámat és gyakorlatilag kidobta a házból az udvarra! Szerencsétlen macska azt se tudta, mi van... de akkor erre még jött a barátom kutyája is, aki meg persze amint macskát lát, egyből neki akar ugrani, szóval szegény cicám még jól meg is lett kergetve és félelmében elmenekült, ki az udvarról, át a kerítésen, keresztül az utcán... a barátom persze mindezt végignézte az ajtóból, állítása szerint hirtelen nem tudta, mit csináljon, azzal volt elfoglalva, hogy valahogy megfogja a kutyát, nem tudott a macskával mit csinálni, mire a kutyát elkapta, addigra a cicám már átmászott a kerítésen... A barátom persze utánament, hívogatta, de a macska nem jött. Azóta sincs meg! Egész este kerestük, de nem találtuk és estére emiatt nagyon kiborultam. Szörnyen haragudtam a barátomra, hogy tehetett ilyet, hogy csak úgy kidobja szegény cicát a házból? Persze először még bocsánatot kért, de a végére már ő is felemelte a hangját, hogy ne csináljak ekkora hisztit egy hülye macska miatt, ez különben is csak egy állat, semmi több, úgyhogy nem kell ekkora balhét rendezni miatta, meg jött azzal, hogy ő már amúgy is százszor bocsánatot kért tőlem, mégis mit várok még?
Ezen veszekedtünk egész este, nagyon csúnyán összevitatkoztam vele, de végül lehiggadtunk.
Ma reggel megtaláltuk a macskát az út szélén, holtan... elütötték szegényt, valószínűleg hajnalban, csupa vér a beton körülötte... azóta is zokogok. Erre a barátom megölelgetett, próbált volna vigasztalni, mondta, hogy nagyon sajnálja, és aztán hozzá tette, hogy majd vesz nekem másik macskát! Mintha csak valami tárgy lett volna szegénykém, ami ha elromlik, akkor lehet pótolni, ha kapok helyette újat.
Kiborultam, elkezdtem kiabálni, összeszedtem a motyóm egy részét és hazajöttem anyuhoz! Azóta hívogat, de nem veszem fel neki, nem vagyok rá kíváncsi! Nagyon fel vagyok dúlva, hiába telefonálgat, eddig az összes hívását kinyomtam! Nem tudom, mit csináljak, mi legyen... egyelőre nagyon zaklatott vagyok... ő meg csak írogatja az smst, hogy sajnálja, nem úgy gondolta, máskor meg azt írja, hogy ne cirkuszoljak egy koszos macska miatt. Anyu azt mondta, szakítsak, hagyjam ott és költözzek haza.
Mit gondoltok? Ti mit tennétek most a helyemben?
Ez attól függ, hogy te mit vársz ettől a kapcsolattól. Én megértelek téged, mert én is nagyon szeretem a macskákat, és amikor volt macskám, nagyon sokat jelentett nekem, nem csak egy állatként kezeltem.
De mint azt te is láthatod, a barátod nem ilyen. Nekem ebből az jött le, hogy hirtelen lesz agresszív, és empatikusnak nem igazán empatikus. Ő ilyen, és valószínűleg ilyen is marad. Azt te döntöd el, hogy ezzel együtt megéri-e neked.
Nyilván a barátod nem gonosz, csak egyszerűen nem különösebben kedveli a macskákat, dühös lett, és nem bírta ezt kontrollálni. Nem állt le elgondolni, hogy a macska persze nem direkt verte le a hangfalat, hogy egyáltalán a macskát nem lehet ezért hibáztatni, főleg nem megbüntetni.
Azért, hogy a cicát elütötték, nem tudom, hogy mennyire fair őt hibáztatni. Nyilván a barátod sem akarta ezt, és gondolom tényleg sajnálja - na nem a macskát, de téged biztosan nem akart megbántani.
De ő nem igazán fogja átérezni, hogy neked milyen fontos volt a macsek.
Hogy a helyedben mit tennék, az attól függ, hogy egyébként milyen ez a kapcsolat. De én a sok vitát egyáltalán nem tűrném sokáig, mert minek, és ebből az esetből pedig csak az látszik, hogy nagyon sokban eltér a gondolkodásmódotok. És ez még biztosan sokszor elő fog jönni, ha együtt maradtok.
Drága kérdező, feltennék Neked egy kérdést......
Ha majdan lesz gyereked, akkor folyamatosan be fogod zárni egy szobába és napi 24 órában fogod figyelni nehogy kimenjen az utcára? Most őszintén.....ügye "nem" a válasz.
Amikor majd elengeded a gyereket egyedül az iskolába tiszta ideg leszel,mert nem fogsz tudni gondoskodni róla, egy dologban bizakodhatsz csak, hogy korábban kellően felkészítetted az élet kihívásaira. például nem megyünk az úttestre körülnézés nélkül és sorolhatnám.
Ha a kutyátokat elütötte volna egy autó, mert kiszökött akkor is ilyen ingerült lennél...vennéd a csomagodat és lelépnél azon nyomban? Valószínűleg nem ,mert nem kötődnél hozzá érzelmileg olyan szorosan, megsiratnád és vennél egy másikat, mert ez az életszerű. Én 2 kutyámat temettem el a kertben, mindkettőt szerettem, az egyik a karjaimban halt meg, mert alászaladt a kocsimnak....akkor fejbe kéne lőnöm magam?
Szerintem nem.....sajnos vannak tragédiák és vannak balesetek. Ezt el kell fogadnod és tovább kell lépni!!!
37F
Tudom, és írtam is, hogy most csak nagyon zaklatott és feldúlt vagyok, nem gondolkodom tisztán, le kéne kicsit nyugodnom, de nehéz..
És nem azt mondom, hogy a macska egyenértékű a gyerekkel, persze, hogy nem! De családtagként volt kezelve nálunk a cica, és amíg egy kisgyereknek el lehet magyarázni szépen, hogy "Kisfiam, ne szaladj át az úttesten, mert elüthet az autó", addig egy macskának ezt nem tudom megmagyarázni! Nekem kell vigyázni rá, mert ő nem tudja felfogni, hogy ha kimegy az úttestre, baj lesz, megsérülhet, meghalhat! Egy gyereknek meg tudom ezt magyarázni, ha már elég nagy, de egy kisállatnak NEM! És persze amíg a gyerek kicsi, addig rá is ugyanígy vigyázok, de ha már nagy iskolás, akkor nyilván nem zárom be egy szobába, viszont egy kisállat nem olyan okos, mint az ember, egy cicával nem lehet azt megértetni, hogy ne menjen ki a közútra, főleg ha előtte soha nem is volt kint, mert benti cica volt!
Na, de mindegy is, nem az a lényeg, ezen már nem tudunk változtatni, hogy szegénykémet elütötték és meghalt... és igen, értem, hogy a barátom nem kötődött hozzá érzelmileg és neki az a megoldás erre, hogy vegyen helyette másikat, de bánt, hogy nem érti meg, hogy nekem EZ a cica kell, nem akármelyik macska, mindegy milyen... az én kicsi szépségemet nem lehet pótolni másik macsekkal, ez nem olyasmi, mint egy váza vagy egy pár papucs, ami ha elszakad vagy eltörik, veszünk másikat! Ez egy érző kisállat, aki 3 évig a társam volt! Bánt, hogy nem érti ezt meg! Ez nem olyasmi, amit el lehet intézni így! :(((
Sosem illettetek össze. Én rühellek bárminemű állattal élni, mégis barátnőm rajtam kívül senkire nem bízná a macskáit, mert rólam tudja egyedül, hogy az igénye szerint gondoskodok róluk a távollétében, ha nyaral pl.
A barátodnak jogában áll gyűlölni azt, hogy állattal kényszerüljön össze, míg te szereted a cicát és nincs bajod vele. Eleve halott ügy volt az együttélés csak nem ismertétek fel. A cicát sajnálom amúgy, de ez a ti hibátok ketten, látnotok kellett volna előre, hogy baj lesz.
Értem....ez tiszta sor.
Akkor meg vállald fel a döntésedet és közöld a sráccal, hogy bármennyire is szeretted volna hogy a kapcsolatotok működőképes legyen annyira különbözik az értékrendetek, hogy nem lehet közös jövőtök.
Elköszönsz és keresel valakit aki nagy állatbarát!!!!
37F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!