Lehetséges, hogy rengeteg párkapcsolatban azért siklanak el egymás mellett az emberek, mert nem tudnak értően és értelmezően olvasni egymás gondolataiban?

Szerintem nincs összefüggés.

Ért ott mindenki mindent, csak nem AKARJA megérteni. Mert akkor be kellene vallani a hibákat/hibázást. Erre pedig kevesen képesek, akkor jön a "de én azt hittem úgy értetted" érvelés.

Szerintem épp azzal van a probléma, hogy a párok nagy része meg sem beszéli a problémát, hanem abban reménykedik, hogy a másik majd valahogy varázslatos módon rájön arra, hogy valami gond van. Ezen az oldalon is kismillió olyan kérdés van, ahol tanácsot kérnek vadidegen emberektől, és amikor azok megkérdezik, hogy a párod mit mondott erre meg arra, akkor bevallják, hogy vele meg sem beszélték a dolgot! Csak azt nem értem, miért gondolják, hogy a másik majd tudni fogja, hogy baj van vagy hogy mi a baj, ha nem szólnak neki egy szót sem? Az ilyen embereknek nem is kéne párkapcsolat, de mégis erőltetik a dolgot.

29/N

Az biztos, hogy irásbeliség és szóban kifejezett, mondott gondolatok között óriási különbség van. Irásban közölt gondolatot sokkal elöbb félre lehet érteni. Irásban nincsenek finomságok. Nincs hanglejtés, tonusok, hangulatjelek ezeket nem tudják visszaadni.

Ezért sokszor választottam irás helyett a hangüzit.