Lányok, miért taszító a férfi érzelme?

Tisztességes, helyes, normális embernek tartottak a bnőim, exeim. De miért van az hogy szakítás után ha ők mondták ki, ha szarok rájuk elkezdtek érdeklődni, fals reményt keltő kérdéseket feltenni(végleg vége,stb), ha kiöntöm a szívem (ami nekem egyéb okok miatt nehéz) egyből visszaálltak a "legyünk hidegek, kegyetlenek, rúgjunk bele" attitűdre? Régen nem voltam jó fiú, de benőtt a fejem lágya és csak arra vágyom hogy egy nő ne csak addig legyen oda értem amég meghívom, megadom amit csak kívánhat, hanem akkor amikor lelkileg a padlón vagyok. Tényleg ennyire szánalmas ha kimutatom azt hogy fáj ha nem kapok érintést, testiséget, gyengédséget?

A mostani "barátnőmmel" (mostmár ex ex) is ez most a helyzet. Csak akkor akar valamit ha tojok rá, ha meg mással randizok, (aki szebb,jobb) elkezd egyből drámázni, viszont egyszer elsütöttem, hogy legyen amit ő szeretne, kezdjük üjra, azonnali rideg, kegyetlen elutasítás volt a "jutalmam".

(Tanult, intelligens nőröl van szö akiről nem mondanátok meg hogy ennyire kegyetlen)

Értelmes tanács? Kor/nem