Döntésképtelen vagyok a kapcsolatomban. Menjek vagy maradjak?

Párommal lassan 10 éve vagyunk együtt, ebből kb. 7 éve együtt is élünk (elején szülőknél, mostmár egyedül). Első komolyabb kapcsolat mindkettőnknek (én 27, ő 29 éves). Voltak problémák, mint minden kapcsolatban, de ezeket mindig megbeszéltünk, változtattunk, amin tudtunk. Összeségében jól elvagyunk, mások is így látják kívülről. Most nyár végén eljegyeztem, elvileg jövőre tartjuk az esküvőt.

Bennem viszont felvetődtek kételyek, amikkel nem tudok mit kezdeni, csak őrlődök.

Viszont valamiért én úgy érzem részemről kihült a szerelem, befásultam, beszélgetéseknél csak úgy helyeselek, sokszor nem is figyelek rá. Más elfoglaltságokat keresek, kicsit olyan mintha csak élnénk egymás mellett.

Volt már ilyen korábban, akkor változtattunk is, de én megint ehhez a ponthoz jutottam el és megint bizonytalan vagyok. Rajta azt látom, hogy jól érzi magát és elvan a kapcsolatunkban.

A kapcsolatunkban olyan szinten bízok, hogy mindig számíthattunk egymásra, jóban is rosszban is. Bár valószínűleg az évek folyamán megkopott a szerelem és nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e még vagy csak a megszokás köt össze minket. Össze vagyok zavarodva, ezen agyalok pár hónapja és már döntenem kellene, mert így nem jó.

Illetve próbálkoztam más lánynál is mostanában (büszke nem vagyok rá, csak valahogy így alakult), elbizonytalanított a dolog, hogy ha ilyet tettem (nem csaltam meg, csak érdeklődtem) akkor valószínűleg nem szeretem eléggé. Úgy érzem én változtam meg az évek alatt és valamiért úgy érzem lépnem kell valamerre, mert így nem biztos, hogy belemerek vágni vele a házasságba.

Főleg miatta nem, mert mi van, ha a későbbiekben is érdeklődök majd más lányok felé és akkor már nem csak próbálkozás lesz, szóval magamban nem vagyok biztos, hogy nem tenném meg. Az pedig akkor már sokkal rosszabb lenne és szemétség az én részemről.

Persze az is lehet, ha elhagynám akkor pedig borzasztóan megbánnám a későbbiekben, hogy elhagytam életem párját, mert hát akkor vesszük észre milyen fontos volt valaki, amikor elveszítjük.

Más is volt már ilyen helyzetben? Mit tanácsoltok? Van jó megoldás erre?

A szünet jó megoldás lenne, ha nem vagyok biztos magamban? Tudom erre sokan azt mondják, hogy csak időhúzás, de mi van, ha nálunk fellobbantja a régi tüzet és szorosabbra fűzi a kihült kapcsolatot?

10 év után óhatatlanul változnak a dolgok, csak már változtatni magamon nincs kedvem valószínűleg vagy nincs motiváció a változásra, nem tudom.

Meg lehet, hogy félek is a bizonytalantól illetve attól is, hogy összetöröm a szívét, mert hát ennyi idő alatt azért sok mindent megélnek az emberek együtt, sok emlék, esemény összeköti az embert, szomorúnak nem szeretném látni.

Lehet hülyeség, de így érzek és szívesen venném mások véleményét is ezzel kapcsolatban.