Tényleg ennyi lenne az egész?

Szerintem nem kell taktikázni (bunkóság, romantika). Önmagad kell hogy legyél, mert az előbb utóbb úgyis előjön, akkor meg simán megspórolhatod azokat a csajokat akiknek csak a taktikázás jön be. Meg ezzel őket is becsapod.

A másik az hogy szerintem közel sem vagy sikertelen. Ennyi kapcsolat simán belefér ebben az életkorban. Sőt tiszteletre méltó az is hogy milyen sokáig voltál velük. Főleg manapság. Nem mindenki megy ám hozzá az első szerelméhez. Így kívülról én nem érzékelek semmi különöset. Teljesen normális ismerőseimnek, nővéreimnek volt ennyi kapcsolata, ennyi ideig de közel sem érzik magukat emiatt rosszul.

Kicsit leírhatnád bővebben hogy milyen vagy, miért lett vége a kapcsolatoknak, mit mondtak a lányok...

Rossz következtetéseket vonsz le, mert túl kicsi minta.(2 nő elég kicsi mintának, -statiszt. mintáról beszélek- nem igaz?)

Túlságosan akarod a dolgokat, vagy túl nagy a mérce.Van "igazi", csak meg kell találni.

Válts, és a "hú de komolyan gondolom én a dolgokat" helyett vedd lazára a figurát.

Először is!Magadat tedd rendbe kívül és belül.Ha megbékélsz magaddal,a sorsoddal,és célokat tűzöl ki-aprókat,reálisokat,akkor látni fogja rajtad a változást,még a sarki közértes kövér nő is!

Jelenleg sz*rul vagy,és ez taszítja az embereket..Ha kisimult,vidámabb arcot lát az ember,az tetszik,azt öröm nézni.Ha még a hangja is békés,kedves,akkor még beszélgetni is szuper.

Szerintem előbb a rendbetétel,aztán a csajozás és minden más is menni fog!Kitartás.23L.

Ti tapasztaltátok már hasonló mókuskereket? Mégis mivel van a gond? Miért "nincs igazi"?

Tapasztaltam, hasonló helyzet:( Nem tudom mivel lehet a gond,erre én is szeretném megtudni a választ L

Hát, lehet, hogy ez egy ilyen periódusa az életednek... Talán kicsit hosszabb, de túl leszel rajta. Lehet, hogy csak később jön el a "te időd".

Szokás mondani - és én érzékelem is - hogy azért kell sokat csalódnunk, és találkoznunk sok "nem igazival", hogy ha ott lesz az "igazi", igazán értékelni tudjuk.

Valahogy ezt gondolom én is.

Sok csalódáson vagyok túl. 18 éves koromban volt először barátom, azután pár hónapos kieséssel többé-kevésbé rendszeresen volt fiú az életemben, bár egyéjszakás kaland egy sem volt köztük, amit nem is bánok. (A pár hónapos kiesést arra értem, h egy-egy kapcsolatom közt ennyi idő telt el magányosan/szingliként.) Aztán már lassan betöltöm a 24-et, és most úgy érzem, megtaláltam, aki nekem volt "rendelve", eltelt már több, mint 1 év a megismerkedésünk óta, és boldog párkapcsolatban élek vele.

Szóval lehet, hogy nálad is csak idő kérdése, és nincs veled semmi gond. Vannak, akiknek ez nem megy olyan egyszerűen. De ne keseredj el! És végképp ne fordulj magadba! :) Tudom, a szokásos duma, hogy járj el helyekre, meg ilyesmik, de hidd el, csak ez a megoldás. :)

Hát én másképp látom a helyzeted!!! Nehogy azt mond nekem, hogy 3 évet voltál egy lánnyal, majd 4 évet egy másikkal, és neked ez nem jelentett semmit! Ha tényleg nem jelentett semmit, ne csodálkozz, hogy elhagytak. Azt akarod mondani, hogy 3-4 évet együtt voltál velük, de egyszer se voltál boldog??? Gondolom nem, pedig a szövegedből úgy jön le. Szerintem mindössze arról van szó, hogy az együtt eltöltött évek miatt ellaposodott a kapcsolat, mindkét exeddel, és könnyebb volt részükről lépni, mint megmenteni a kapcsolatot. Persze egy kapcsolat megmentéséhez 2 ember kell, az úgy nem megy, hogy az egyik erőlködik a másik pedig összvissz elviseli maga mellett a másikat, mondván, hogy ne haljunk meg egyedül, vegyünk el valakit, majd csak lesz valahogy.

Nem a levegőbe beszélek. Nekem is 3 éves kapcsolatom ment tönkre, de én már megtanultam a leckét.

Szia :)

Velem is valami ilyesmi történt.A 'legjobb barátaim' egyik pillanatról a másikra eltűntek, a barátom szakított velem, a családi életemről pedig soha nemtudtam pozítívan nyilatkozni.Mindez kb. 2007óta.Igazából nem olyan sok idő,mint a te esetedben-nem is értem hogy bírtad ki.Elismerésem.-de én ezt is alig bírtam túl élni.Nagyon ritkán mozdultam ki, cigiztem és ittam.Aztán 3és fél év múlva-tehát pont ezen a múlt hétvégén-kaptam magam,és felmentem este a városba.Beültem egy szórakozóhelyre,kértem egy sört és csak üldögéltem.Fél óra múlvva belépett egy srác.Attól a perctöl kezdve lesem tudtam venni róla a szemem.Szinte nem is tudtam magamról.Rámosolyogtam,szemezgettünk,és félóra múlva odajött hozzám.Órákon át beszélgettünk,nevettünk,és akkor jöttem rá,hogy ez volt életem legboldogabb,legcsodásabb része.Beleszerettem a srácba.Soha nem hittem a szerelemben, pláne nem a 'szerelem első látásra' dologban.Azóta életem legszebb napjait életm,és tudom hogy is szeret.És igen,van ilyen!

Csak azt tudom tanácsolni,hogy NE keresd az igazit.Egyszerűen csak várj,hogy besétáljon az életedbe.Észre fogod venni.Amikor lezárul egy ciklus, bezáródik egy ajtó, véget ér egy fejezet - mindegy, hogy nevezzük, a lényeg az, hogy magunk mögött hagyjuk életünknek azokat a pillanatait, amelyek már elmúltak.

Köszönöm,hogy elolvastad.

Sok sikert

'sassygirl'