Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Barátnőm túl sok dolgot akar, és nekem ez egy kissé fura. Ez kissé csapongó természetre utal, nem?
Barátnőmön azt látom, hogy nem tud megállapodni. Most dolgozik, de a diplomáját fejleszteni akarja, teljesen a doktoriig. Közben már külföldben gondolkozik, hogy 5-10 év múlva kimegyünk. Ma felfedezte a légi forgalomirányító szakmát, tetszik neki, úgy döntött arra a tesztre is elmegy, kipróbálja magát.
Csak nekem fura ez? Hogy nem tud egy helyen megállapodni, és mindig többet akar? Lehet a kapcsolatunkban is ki fog ez ütközni?
De túl sokat csapong. Folyton a terveiről beszél. Még itt sincs meg a háza, de már külföldről tájékozódik. Még a mesterképzést se kezdte el a diplomájához, de már egy másik képzést nézeget.
Jó, nem egyszerre akarja, de nekem akkor is túl gyors ez.
Mikor találja ki, hogy mit akar az élettől ha nem most, fiatalon? Majd harminc-negyvenévesen gyerekes anyukaként, hogy elcseszte a pályaválasztást és utálja a munkáját, az életét?
Én pl nem voltam ilyen csapongó, kitaláltam tizenévesen mi tetszik, mi akarok lenni, aztán most huszonévesen itt a zsebemben a diploma és utálom az egészet, de jelenleg se erőm, se pénzem arra, hogy kitaláljam mi az ami tényleg érdekelne. Külföldről én is álmodoztam, de ide köt a család, anyukám már idős és beteges, egyke gyerek révén pedig nem léphetek le a vakvilágba, mert csak én tudom támogatni, így maradok ebbe a posványba és próbálok nem azon gondolkodni, hogy utálom az egészet és nem ilyen életre vágytam.
Barátnőm is 25, nem annyira fiatal már.
Mi gyereket nem akarunk, ő mondta, hogy mióta így gondolja, sokkal nyugodtabb, nem szorítja az idő, csak a tudására és a kedvteléseire koncentrálhat, meg rám, és anyujára. Ő is egyke, és anyukája egyedül maradt pár éve.
Ő úgy tervezi, hogy akárhova megyünk, viszi magával az anyját is. Azért is akar sok pénzt, hogy ez ne okozzon gondot. Engem ez nem zavar, bírom az anyját, jófej. Nekem csak az fura, hogy 25 évesen még mindig tanulni és fejlődni akar.
Ha nem akartok gyereket, akkor mégis miben élje ki magát? Most 25 évesen döntse el mit akar a következő 40 évben csinálni és nem térhet el tőle, mert már nem fiatal?
Én szeretnék gyereket, ezért legkésőbb 30 éves koromra szeretnék stabil állást, életkörülményeket teremteni ahová érkezhet az a gyerek és a következő 20-25 évben meg legyen ez az állandóság, amíg felnő. De ha nem szeretnék lehet én is csaponganék, hisz "csak" anyukámról kellene gondoskodnom és csúnya ilyet mondani, de róla kevesebb ideig kell majd, mint egy gyerekről, így ha ez lenne az életem értelme még nyugdíjas kor előtt értelmét vesztené az egész, akkor minek élnék tovább? Azért hogy a megszokott munkámat végezem és egyik napot kövessen a másik teljes monotonitásban és úgy távozzak az élők sorából mikor eljön az ideje, hogy a néni itt lakott 40-50 évig és kedves volt, és ennyi. Semmit nem tennék le az asztalra, csak lennék...
"Nekem csak az fura, hogy 25 évesen még mindig tanulni és fejlődni akar."
Ez miért lenne baj?
Szerintem itt más dolgok állnak a háttérben, gondolom nem akarod, hogy sikeresebb és okosabb legyen nálad... Tipikus férfi mentalitás -.-
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!