Egy férfi nem számíthat megértésre és támogatásra nőtársától, amennyiben érzelmi világa instabillá válik?

De van olyan nő ... mint ahogy fehér holló is van.

De általánosságban igaz, hogy a legtöbb nő szemében így nem vagy férfi ...

Jaj, dehogynem! Az én páromnak, mikor érzelmi, vagy bármilyen problémái vannak, minimum fél tucat barátnő és munkatársnő pátyolgatja a lelkét. :) :P

Szóval a lényeg, hogy egy férfi sokkal inkább kiöntheti a lelkét egy nőnek, ha komoly érzelmi gondjai vannak, mint egy férfi havernak.

Évekig kiálltam a férjem mellett. Átment pánik rohamokon, depresszión, gyógyszert nem szedett, egy idegi kapaszkodott belém majd engem kezdett el hibáztatni mindenért, évekig nem volt szex. Támogattam ennek ellenére mert szerettem. Aztán megtudtam, hogy az anyám rákos. Teherbe estem. Megszültem a gyereket, rá fél évre eltemettem az anyámat, és az ő férje és az én bátyám is lelkileg rám támaszkodtak. És a férjem közben sz@rt rám nagy ívben. Másfél éves volt a gyerek amikor külföldre költözött, mert nem bírta már itthon velünk. Szakmai kiteljesedésre vágyott.

Amikor pár évre rá elváltam, én voltam a szemét aki nem érti meg. Tudod mit, kérdező? Olvasgass csak kérdéseket családi kapcsolatok témakörben. Rengeteg nő az egész életét azzal tölti hogy egy (vagy több) férfi lelkét pátyolgatja, miközben neki egyedül kell végigcsinálnia mindent.

A válasz a kérdésedre: sok ilyen nő van. Én is egy voltam közülük és soha többé nem leszek. Nem a pátyolgatástól lettem erős hanem a körülményektől. És ne érts félre nem szólom le a férfiakat, és támogatom, ha egy jól működő kapcsolatban oda-vissza működik az érzelmi támasz. De a női nem alaptermészete a gondoskodás és ezt nagyon könnyű kihasználni.

#6:

Az éremnek két oldala van, az írásod közepéig azt hittem az exem vagy :-P Ő nyilatkozik hasonlóan a kapcsolatunkról, holott én pedig pont úgy éreztem, hogy nem kapom meg a támogatását, pont magányosnak éreztem magam, mert neki a gyerek, a családja is teher és én probléma vagyok neki, nem támasz, amikor nekem van problémám. Ő azt hitte magáról, hogy hű de nagyon kitart egy mélyponton lévő kapcsolatban is. Közben nem látta, hogy amit csinál, az csak annyi, hogy elvisel engem, de éppen támogatást nem ad.

Elviselni nem egyenlő a támogatással és a másik fél ilyen helyzetben lehet pont nem azt kapja amit kell, nem az a támogatás, amit adsz.

De persze ezzel nem vonom kétségbe, hogy te jól csináltad és kitartottál és nem a párod volt a hibás. De van amikor ugyanazt a dolgot teljesen másképpen éljük meg.

Senki nem volt hibás. De az egyoldalú kitartásba bele lehet fáradni. Évekig az ápolónője voltam, körülötte forgott az életem és minden elképzelhető módon igyekeztem tehermentesíteni az életét. amikor teherbe estem, negyven évesen ez volt a kérdése: És ővele most mi lesz????

No comment. Most hogy egyedül van, már rájött, hogy elszúrta, én pedig kívánok neki sok boldogságot és hogy tanuljon a tapasztalataiból.

Nem.

Vagy csak olyan ritkán, hogy az elhanyagolható.