Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Próbálom röviden leírni, kicsivel több mint két éve, amikor egyetemre kerültem megismerkedtem egy nálam 10 évvel idősebb férfival. Azonnal beleszerettem, első szerelem volt nekem, az első egy két hétben minden normálisnak is tűnt. De később nem változott semmi, mintha megrekedtünk volna az ismerkedési fázisban, csak hétköznaponként találkoztunk max fél órákra. Ez így ment több mint egy évig, soha egy hétvégét, egy estét nem töltöttünk együtt. Nem miattam, én akartam többet találkozni, mindig kérdeztem, de általában a sok munkára hivatkozva lemondott. De azt se mondhatom, hogy a szex miatt volt csak velem, mert az is csak egy év után volt először. Ezután én egyre többször akadtam ki, nem értettem, hogy ennek így mi értelme. De mindig csak azt mondta, hogy szeret, de most nem tud velem lenni többet. Tényleg nagyon sokat dolgozik, ezt tudom, reggel elmegy otthonról és van, hogy hajnalban ér haza. De ha van szabadideje, pl hétvégén, akkor is inkább otthon van, mert egyébként a szüleivel lakik, vagy tesójához megy át. Azt nem értem, hogyha szeret és azt mondja nem akar elveszíteni, akkor miért nem vágyik arra, hogy inkább velem legyen, amikor tud? Nagyon szeretem és már nagyon sok mindent megpróbáltam, nagyon sokat segítettem neki munkaügyben is, mellette voltam mindig. Nagyon sokat is veszekedtem vele, mert nem tudok beletörődni, hogy nem lehetek vele egy estén se, hétvégén, valentin nap, karácsony, szilveszter bármi. De viszont nem tudom elfelejteni se, többször próbáltam, hogy nem beszéltem vele, mást kerestem stb. De nem bírom már ezt, depressziós vagyok másfél éve, szinte minden este sírok. Bocsánat ha kicsit össze-vissza írtam, remélem azért a lényeg érthető. Ja és az biztos, hogy nincs neki más, nem azért van ez 100%. Mit tehetnék?