Hogy lehetne erre megoldást találni? Kinek kellene engednie?

Korábban már írtam ki egy kérdést, a történet a következő. Külföldre költöztünk a párommal nemrég, sok száz km-re az otthonunktól. Otthonról is átjártunk Ausztriába dolgozni, jól kerestünk, igaz, rossz volt a munkahelyünk, de magas életszínvonalon éltünk. A párom közben új szakmát tanult, ezzel akart elhelyezkedni a határ mellett, nem sikerült neki, csak több száz km-re onnan. Nekem már akkor nem tetszett a dolog, csak nagyon vészmegoldásnak tartottam. Ennek hangot is adtam, de megmondtam a páromnak, ha akar vágjon bele, de én nem biztos, hogy mellette tudok lenni mindvégig. Evidens volt, hogy egyelőre én is tartok vele, bár idővel ebben egyre bizonytalanabb lettem.

Most, hogy kiköltöztünk, nagyon utálom a helyzetet, vissza akarok menni a határ mellé, haza. A nyáron még házat akartunk otthon építtetni, most egy kis lyuknyi albérletben tengődünk, hatalmas összeget kifizetve érte. Vissza akarok menni és még a nyárra megépíttetni a házunkat, munkát bármit elvállalnék, itt sincs jó állásom. A páromnak eddig nem is volt kifogása ellene, bár többször megjegyezte, hogy szakmailag jobb lenne neki, ha tovább maradnánk külföldön, de én mindig megmondtam neki, hogy velem ne számoljon pár hónapnál többel. 25 éves vagyok, még tanulni akarok otthon, a szakmámban dolgozni, amit itt nem tudok, nem maradhatok itt évekig a saját érdekemben. Ezt ő eddig el is fogadta.

Azonban tegnap összevitatkoztunk a költözésen, hogy én haza akarok menni legkésőbb tavasszal. Ő viszont kijelentette, hogy ő nem fog hazamenni innen, ilyen munkát sehol nem talál, eddig sem talált, legalább még egy évet itt lesz és nekem is itt KELL lennem. Mondtam neki, hogy ha csak jövő ősszel megyünk haza, házunk abban az évben már nem lesz, nekem pedig ez és a tanulási terveim fontosabbak, mint az ő 1 hónapja meglévő állása. Plusz nem kötelezhet arra, hogy itt legyek, akármikor hazamehetek, ha úgy tetszik. Nagyon sokat vitatkoztunk, azt is fejemhez vágta, hogy otthagy engem, aztán mehetek haza a szüleimhez, meg hogy én becsaptam őt, mert azzal, hogy engedtem neki (mi vagyok én, az anyja?!), hogy beadja a jelentkezését ilyen messzire, és hogy nem állítottam le, mikor felvették (mondtam volna azt, hogy nem mehetsz?!), ezekkel én támogattam őt abban, hogy kijöjjön (soha nem mondtam, hogy jöjjön ki, én mindig is ellene voltam és ezt tudta). Most folyton csak vitatkozunk a költözésen, eddig abban állapodtunk meg, hogy ha nem akarok itt élni, és megelégelem, hazamegyünk, csak szólnom kell. Most, hogy bejelentettem, nem akarok ittmaradni, és ez 1000%, most ő erősködik, hogy ő ittmarad és nem érdeklik a "szeszélyeim". Hazudott nekem, rászedett, hogy jöjjek ki azzal a feltétellel, hogy bármikor hazamegyünk, ha nekem rossz lesz itt, erre most ide akar láncolni. Már nem bírom itt, bánom, hogy kijöttem. Azt mondja, ezt csak akkor fogja itthagyni, ha a határ mellett is talál a szakmájában jó állást, de ez lehet évekbe is beletelne.

Mi lehet ilyenkor a megoldás? Legtisztább lenne szakítani és hazamenni egyedül? Kompromisszum szerintem nem létezik, én menni akarok, ő maradni.