Féltettétek már a szerelmeteket saját magatoktól?

Nagyanyámnak volt 1 tyukja és én nagyon féltettem

Igen. Viszonzatlan volt ugyan, de féltem hogy olyat teszek, amitől elveszítem.

én most 25 vagyok és 3 éve volt egy kapcsolatom egy akkor 21 éves lánnyal akit nagyon szerettem de egyszer nagyon összevesztünk( mellesleg nekem volt igazam de neki állt feljebb) és akkor egyszercsak nemtudomhogy de megütöttem. Rá 2 másodpercre leesett, hogy mit csináltam és bocsánatot kértem meg midnen de láttam a szemében, hogy nagyot csalódott bennem. ennek ellenére másnap felhívott hogy beszéljük meg ezt a dolgot mert tudja, hogy nekem volt igazam de én mondatam neki, hogy nem akarom, hogy ez mégegyszer megtörténjen úgyhogy jobb ha szakítunk.. már így se mertem a szemébe nézni nemhogy ha ne agyja isten mégegyzer megütöttem volna valamikor... (bocsi a sok "hogy" -ért)

Igen, én féltem Őt, mert elég hirtelen haragú vagyok teli kisebbségi komplexussal, és attól félek, hogy egy dührohamomban büszkeségből szakítani fogok vele, amikor értem mindent feladott, elköltötte az összes félretett pénzét kocsira, hogy hozzám ki tudjon járni vidékre, stb...És féltem őt, mert gyereket akar, én meg nem és félek, hogy emiatt meg fogok futamodni az egésztől, amikor pedig megmondta, ha nem akarok gyereket akkor az elején szóljak. Mondjuk ez se esik nekem túl jól, hogy igazából nem vagyok neki olyan fontos, hogy gyerek nélkül velem akarjon maradni. És amikor ilyesmin jól felspannolom magam, képes lennék kidobni, és ettől nagyon féltem Őt.