A párom azt mondta ne soroljam magam a családjához! Normális ez?

Nem csodálom, ha rosszul esik neked, amit mondott.

Én jobban szeretek ajándékot adni, mit kapni, de ha kapok bárkitől ajándékot, nyilván nagyon jólesik a gesztus önmagában, függetlenül az ajándék értékétől, maga az, hogy gondolt rám, próbált valamivel örömet szerezni.

Egy ilyen helyzetben nem is az fájna legjobban, hogy nem kapok semmit, akárcsak egy jelképes kis apróságot szülinapra, karácsonyra stb., hanem maga a kijelentés - ráadásul így négy éve együttélés után, - hogy az természetes, hogy a családtagok kapnak valamit, én viszont nem.

Nem írtad le, de feltételezem, hogy te vagy a nő a kapcsolatban. Megkérdezhetem, hogy mióta együtt éltek, a háztartási munkákat és a főzést milyen arányban osztjátok meg egymás között?

A párod mos, vasal, főz saját magára, mert nem a családtagod, hogy gondoskodj róla is ilyen tekintetben?

# 16

Ha nekem mondott volna valaha ilyet a párom az ajándékozás és a ki családtag, ki nem családtag téma kapcsán, akkor vettem volna a lapot, és onnantól fogva csak saját magamnak vásárolnék ennivalót, magamnak mosnék, vasalnék és főznék.

Ha szóvá tenné a változást, akkor teljesen nyugodtan, mindenfajta szemrehányás vagy neheztelés nélkül megmondanám, hogy bocs, tudomásul vettem, hogy számodra nem vagyok családtag 4 év együttélés után sem, aztán belegondoltam, hogy nem családtagnak mégis miért tenném meg mindezeket?

Az ember vagy gondoskodik saját magáról, ha felnőtt ember, vagy gondoskodjon róla a saját családja - ott van a anyukája, a nagyik meg a tesó, biztos szívesen megteszik.

(De mondjuk ez a húzás nálam már valószínűleg legfeljebb a szakítás előtti végjáték lenne, ha a párom nekem tenne egy ilyen megjegyzést.)