Csajok! Ti éreztetek/éreztek valaha ilyet?

Nem értem, miért jutottál az elhanyagolásból arra a következtetésre, hogy találhatna nálad jobbat? Abban valószínűleg igazad van, hogy úgy érzi, 8 év után te már fix pont vagy, a lánykérésre is igent mondtál, eszedben sincs őt elhagyni, úgyhogy megengedheti magának, hogy hanyagoljon. A probléma az, hogy te ezt nem teszed szóvá, hanem elfogadod, hogy ennyit érdemelsz. Ha nem vagy boldog, akkor te nem vagy jó ember mellett, nem pedig számára nem te vagy az igazi.. Miből igényelnél többet? Romantikából? Mert kérheted tőle, mi több, kezdeményezheted a romantikus programokat. Szórakozásból? Szervezz programokat, és hívd te őt. Ha nem akar részt venni, akkor keress más társaságot. Nem kell mindig kéznél lenned, és beérned annyival, amennyit ő adni akar. Pillanatnyilag neki nincs miért küzdenie, hiszen láthatóan nem akarsz nélküle egy lépést sem tenni. Ha te is kedved szerint élnéd az életed (szórakoznál, új tervekbe fognál, tanulnál, stb.), az azt jelentené számára, hogy nélküle is életképes vagy, nem vagy a tulajdona, szóval neki is tennie kell azért, hogy mellette maradj. Őszintén szólva furcsa nekem az is, hogy 8 év után jegyesek vagytok. Az emberek nagy része - akinek számít a házasság - ilyenkor már bőven házas, aki pedig nem tartja fontosnak, az nem igazán foglalkozik az eljegyzéssel sem. Hogyan zajlott az eljegyzés? Éveken át célozgattál rá, mire hajlandó volt megtenni (csak hogy egy darabig békén hagyd), vagy önálló lépés volt, és ő is akarta az egészet? Mert ha az első verzióról van szó, akkor teljesen jogosan gondolja úgy, hogy számodra a házasság a cél, és bármit tesz, nem fogod elhagyni, csak végre menyasszonynak/feleségnek nevezhesd magad, úgyhogy nem is fektet többet a kapcsolatba, mint ami feltétlenül szükséges.

Na, most őszintén, az hogy eljegyzett, mit jelent? Vett egy xezer ft-os gyűrűt, megkérte a kezed és kész, volt egy jó vacsora és ennyi. Nincs akkora jelentősége egy eljegyzésnek, mint amennyire azt a nők elképzelik. Pár ezer ft-os befektetés, hosszabb távú kényelem. Ennyi.

Nem a gyűrű ára határozza meg a szándék komolyságát. Tegyük fel, a barátod nem akar elvenni, de szeretné, hogy kényelmes hátteret biztosíts számára, ameddig nem jelenik meg az életében az a személy, akivel családot szeretne alapítani. Ha ilyen ember, akkor önmagától eszébe sincs házasodni, és az utolsó utáni pillanatig elhúzza az egészet, akkor kéri csak meg a nő kezét, amikor már nagyon türelmetlen, és vagy megteszi, vagy a nő elhagyja, ő pedig elveszíti a kényelmes párkapcsolat hátterét. Ha már meg kell kérni a nő kezét, akkor azt úgy teszi, hogy legalább pár évig ismét sikerüljön megváltani vele a nő "hallgatását", vagyis kiválasztja a legdrágább gyűrűt, megszervezi a legszebb lánykérést, hogy a nő a következő pár évben fátyolos szemmel nézegesse a gyűrűjét, és bár a férfi több energiát nem fektet a kapcsolatba - hanyagolja a nőt, előbbre helyezi a haverjait, nem hajlandó ténylegesen belefogni az esküvő szervezésébe, lakásvásárlásba, talán még ismerkedni is kezd a menyasszony háta mögött - mégis meggyőződése, hogy a férfi komolyan tervez, hiszen olyan szép gyűrűt kapott tőle, és olyan szépen tette fel azt a kérdést, hogy "Leszel a feleségem?". A nő nem zaklatja tovább a férfit, és mindez csak némi kiadásba és pár kimondott szóba került. Attól a naptól kezdve minden mehet ugyanúgy, mint korábban, sőt, még annyira sem kell törekednie a párkapcsolat fenntartására, hiszen a nő hozzá akar menni, és emiatt hajlamos bármit elnézni. Valóban akkora garanciát jelent egy eljegyzés egy 8 éves párkapcsolatban?

Csak pislogok megint a tipikus primitív magyar megközelítéshez: hűha de sok az a 8 év + a gyűrű értéke. Biztos, hogy a 21. században vagytok, vagy valahol leragadtatok fejben a Paleotikumnál?? Döbbenet.