Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan alakul ki egy párkapcsolat? Min kéne változtatnom?
Először is: 21 éves lány vagyok, és még soha nem volt senkim. Tudom, hogy egy párkapcsolat alapja a kölcsönös vonzalom, de:
- honnan tudom, hogy van-e esélyem nála?
- ő honnan tudja, hogy tetszik nekem?
Oké, ezek nagyon hülye kérdések... Mondom inkább a konkrét helyzetet.
Előfordult már párszor (tényleg ritkán), hogy egy srác leszólított, de ilyenkor automatikusan menekülhetnékem támad. Ilyenkor az jut eszembe, hogy mit akar ez tőlem, ha nem is ismer? Persze, megismerni, de mi alapján tart szimpatikusnak, ha még egy szót sem váltottunk? A másik meg hogy úristen, micsoda defektes srác lehet ez, ha még nálam is bepróbálkozik? Na, ezekből érthető módon soha nem lesz semmi...
Ha nekem tetszik valaki, akkor megpróbálok összebarátkozni vele, de ha sikerül is, itt megáll a dolog. Mivel én "kezdeményeztem", fel sem merül bennem, hogy bejövök neki, hiszen csak a kedvemért "visel el", én meg nem akarok nyomulni, úgyhogy a vége mindig az, hogy az illető sosem tudja meg, hogy tetszik nekem. Jelenleg is van egy férfi, akibe hát... elég szerelmes lettem kb. egy éve, de sajnos nagyon ritkán találkozunk vagy írunk egymásnak. Eleinte egész jól indult minden, aztán szép lassan lecsökkent a kommunikáció, és utólag úgy látom, mintha akkor még talán adott is volna jeleket, csak idióta voltam, és nem őket vettem észre. Azóta csak még jobban beleszerettem, amiről ő persze nem tud, de én rengeteget szenvedek miatta. De gondolom ezek után már semmi esélyem... (A történethez hozzátartozik, hogy kicsit zűrös a srác, vannak problémái, és kilenc évvel idősebb nálam.)
Társkeresőzni meg ismerkedni eljárni nem akarok, mert ezek rettentő mód feszélyeznek. Egyszerűen képtelen vagyok úgy vonzódni valakihez, hogy én azt ezzel a céllal kerestem. Ez az érzés nálam csak akkor működik, ha spontán, véletlen alakult ki.
Szóval a kérdésem összességében az, hogy ilyen hozzáállással hogyan lesz valaha társam, mit tegyek a jelenlegi helyzetben, és mi a párkapcsolatok kialakulásának a titka? De annak is örülök, ha csak leírjátok, ti hogyan jöttetek össze a párotokkal. :)
válasza:Kedves 21 éves lány!
Először is, ne görcsölj rá ennyire. Tudom, mennyire szeretnél már egy párt, de sem a szerelmet, sem a kapcsolatokat nem lehet erőszakkal létrehozni.
Ha neked az utcán való ismerkedés, vagy az internetes társkereső nem fekszik, akkor egyszerűen ne csináld, nem kötelező, és más módja is van. Méghozzá az, amit vázoltál. Megismered, barátkoztok, szerelem alakul ki.
DE! Amíg ilyen érzéseid vannak, hogy "muszájból" beszélget veled, hiszen te kezdeményeztél, addig elsődlegesen nem a párkeresés lenne a Te feladatot, hanem némi önbizalom magadra szedése - egy önértékeléssel küzdő lány ugyanis nem vonzó. A bizalmatlanság saját magaddal szemben látványos, és hidd el nekem, nem az a tulajdonság, amire annyira bukna a férfinép. Hidd el első körben, hogy értékes vagy, és nem azért beszélgetnek veled, kezdeményeznek nálad, mert te "bepróbálkoztál". Akinek nem kellesz, továbbáll. Szó nincs itt semmilyen külső ráhatásról :)
Még valami: "Jeleket adott, csak nem vettem észre" Felejtsd el! A férfi nem ad jeleket, hanem egyértelműen a tudtodra adja, hogy tetszel neki, randira hív. Aki hónapokig "jelel", az vagy hülyít, vagy te érted félre. Ilyenkor szépen állj tovább.
Tehát, pakolj fel önbizalommal, nyiss a világ felé, és ne görcsölj rá, csak éld az életed, ismerkedj, beszélgess, és úgyis szembejön majd az, akire vártál. Ne félj, nem maradsz egyedül! Kitartás, és fel a fejjel! :)
válasza:*. Azóta csak még jobban beleszerettem,
Hát akkor nem marad más, mint irnod kell a zűrös pasinak, és jófiút faragnod belőle:D
válasza:Kedves Toxic Lipstick!
Köszönöm a választ, a legtöbb dologban igazad van. Valóban kevés az önbizalmam, és talán jobb nő vagyok, mint gondolom, de annyival biztos nem, hogy sikerem legyen a férfiaknál. Ha lenne önbizalmam, akkor sem lennék nőiesebb, mint most vagyok, és lássuk be, ez sem a pasik álma. És ezt nemcsak a kinézetemre értem, amin lehetne változtatni (ha nem rázna ki a hideg pusztán a gondolatától is), hanem a gondolkodásomra is.
Egy kicsit talán túldramatizáltam a kérdést, azért tűnhet úgy, hogy rágörcsölök a párkapcsolat témára. Eddig soha nem zavart, hogy nincs senkim, mert úgy voltam vele, ha eljön a megfelelő személy, azzal majd úgyis kialakul (én kis naiv...), addig meg minek pazaroljam az időmet másokra. Csak aztán jött ez a mostani srác, akit nagyon-nagyon akartam (és akarok most is), és most azt érzem, hogy végre itt van, akire húsz éve annyira várok, és mégsem történt meg a csoda, aminek kellett volna. Ezek után mire számítsak? Eddig, ha valakibe mondhatni szerelmes voltam, az "ha nem, hát nem" alapon mindig szépen és fájdalommentesen elmúlt, de ez nem, és már egy éve rajtam ül ez a kínzó reménytelenség. Tudom, hogy el kéne őt felejtenem, de képtelen vagyok rá! Látom magam kívülről, tudom, hogy mi lenne a helyes, és haragszom is magamra, amiért mégis ilyen hülyén viselkedek. Igazából értelmetlen ez az egész... a kérdésemmel együtt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!