Te mit tennél egy ilyen helyzetben?

A problémám kicsit hosszú és bonyolult, de megpróbálom összefoglalni.

1 éve külföldön élek. Egy olyan munkám van, amit az 1 év alatt sikerült megutálnom, nem is magával a pozícióval van a gond, hanem a főnökömmel és a cég követelményeivel. Erőteljesen gondolkodok a váltásban, de nem csak munkahely, hanem ország szinten is. Lenne rá lehetőségem is. Viszont a problémám, hogy időközben lett egy helybéli barátnőm, akit a cégnél ismertem meg és olyannyira elkomolyodott a kapcsolat, hogy össze is költöztünk, sőt, jönne is velem, ha továbbmennék. Viszont a gikszer az egészben, hogy a családi problémáinak köszönhetően depresszióssá vált, ezáltal baromi sokat veszekszünk. Én próbáltam rugalmas és támogató lenni vele szemben, amit tudtam segítettem neki, persze a családi életébe nem akartam beleszólni. Viszont az utóbbi időben már heti 3x vegyünk össze úgy a semmin, hogy utána napokig tart, míg kibékülünk. A legutóbbi ilyen után mondtam neki, hogy én ezt már nem bírom kezelni, próbáljon meg változtatni rajta, mert zavar, hogy bármennyit teszek is, az nem jó neki és folyton veszekszünk, valami jelentéktelen dolgon. Próbáltam érvelni azzal, hogy egyedül miatta vagyok itt és próbáljon változtatni a magatartásán, de ez sem segített. Ma azt mondta, hogy látja, hogy nem vagyok boldog vele és, ha el akarok menni, menjek. Az a legnagyobb bajom, hogy nem látja a saját helyzetét ebben a szituációban, nem is próbál rajta változtatni, de én meg már nem bírom ezt kezelni. Tudom, hogy suttyósság lenne így otthagyni, nem is szeretném, de engem meg egyre jobban zavar, hogy tudja, hogy nem akarok itt lenni, csak miatta vagyok itt és meg sem próbál javítani a kapcsolatunkon. Nem akar szakítani, azt mondja, az az én döntésem lenne, ő nem akarja, de változtatni sem. Én meg már nem akarok a munkahelyemen maradni, mennék tovább, ráadásul tök egyedül vagyok itt, nincs kihez forduljak tanácsért.