Nem értem a viselkedését. Mitől lehet ez?

Ma a barátom nagy nehezen elvitt a koncertre amire elszerettem volna menni. Azt gondoltam, h innentől minden simán fog menni. Elmentünk, de a koncert közepette már nyűgölődött, h: "Kezdek fáradni, de már kivárom a végéig!" (betegállományban van és a másfél hónappal ezelőtte műtétjére hivatkozott, h emiatt még fáradékony, ami hülyeség, mert ezelőtt is nem 1 helyen voltunk szórakozni). Persze hiába, h nem panaszkodott utánna, elég volt az a "Legyen már vége!" arckifejezése, ami nekem is rátett az egész estére és még én éreztem magamat rosszul, h rávettem, h mozduljunk ki. A ráadást már meg sem vártuk, mert én mondtam neki azt, h "Gyerünk, menjünk mert ez már nem lesz érdekes". Szívem szerint megvártam volna, de belegondoltam, h ha fáradt és így is elhozott, akkor legalább ezt feláldozhatom érte. A kocsihoz értünk és ahelyett, h már mehettünk volna még rágyújtott inkább. Majd beült a kocsiba és nagyot sóhajtott, h "Ahhh, végre ülök!", amire rákontráztam azzal, h "Ha nem cigiztél volna, akkor már előbb is elkezdhettél volna pihenni...". Nem vette a lapot. Az úton haza fele szinte csendben voltam, alig szólaltam meg. Nem azért mert hisztiztem és bunkózni akartam, hanem egyszerűen nem volt hangulatom beszélni. Elkezdte azt ecsetelni, h a szeptemberi államvizsgája után, h befognak rúgni a haverokkal. Megkérdeztem tőle, h : Akkor már nem leszel fáradékony? ő: addigra letelik a betegállományom.

Olyan érzésem van, mintha akkor nem lenne semmi baja ha neki is van kedve bulizni, de mikor nekem akkor jön a sok kifogás. 3 hónapja vagyunk együtt és ez volt az 1. olyan dolog, h én kértem meg, h menjünk el rá.

Én úgy érzem, h jogosan vagyok ezen elszomorodva, de mégis egyben lelkiismeretfurdalásom van és ezért nem mertem neki semmit sem szólni, h csalódtam az estében... :/ Mit tegyek?? Jobb ha elmondom inkább? Mégha esetleg nincs is igazam?