Miért áldozzák fel a szerelmet a biztonság oltárán?

Mert senki sem akar éhen halni.

Nagyon érdekes ez a kérdés, főleg most, mert nekem nagyon aktuális, most kell erről döntenem. Pont ahogy írtad, az első, legigazibb szerelem és a nyugalom, biztonság között. Tudom, hogy ez az égető, mindent elsöprő szerelem, amit iránta érzek sosem fog eltűnni vagy bárki mással "visszatérni". Ha csak a szívem létezne, ha egy olyan vilàgban élnénk, ahol csak mi ketten létezünk, akkor sosem választanék mást. De nagyon megégetett, olyan sebeket okozott, amik hegesek maradnak mindig, hiába adnám oda érte az èletemet, és szeretném ha velem lenne boldog, nem tehetem. Mert a való életben nem lehet egyfolytàban így "égni". Mivel alapból kicsit érzékenyebb vagyok az átlagnál, nagyon nagy szükségem van a biztonságot nyújtó, békés szeretetre. Nincs szebb érzés a szerelemnél, de engem szinte megölt. Sosem fogok nem vàgyni arra a személyre, akivel kapcsolatban ezt érzem, de mérgezni sem akarom magam tovàbb, hogy olyat hajszoljak, ami felemészt.

Mert a szerelemből nem lehet kenyeret venni és gyerekeket eltartani.

Ennyire negatívan írni a szerelemről...

Mert a szerelem elszáll, de a bántások nyomda-mint a teleszögelt kerítés-amiből kihíúzták a szögeket:megmarad. Életet alapozni gyereket nevelni nem lehet "lobogva" úgy, hgy a másikra nem számíthatsz, nem nyújt biztonságot. A szerelem nem minden-sokszor jön-sokszor elmúlik. A lelki társ sokkal fontosabb, az nincs midnen bokorban. Főleg sokan a fellángolást összekeverik a szerelemmel, mikor az csak fizikai vonzalom, nem igazi érzelem.