Elhagynátok a párotokat sok év kapcsolat után, ha megjelenne az életetekben valaki, aki jobbnak tűnik?

A kérdés ebben a formában ne megválaszolható, mert nem korrekt. Tudni kéne, milyen a kapcsolat, amiben élek? Mennyire szeretem, szerelmes vagyok-e a páromba? Ő megtesz-e mindent a kapcsolatunkért, ahogy én is?

Aki azt hiszi, hogy a hűség döntés, vagy gerincesség kérdése, az még súlyos pofonokat fog kapni az életben.

Mesélek valamit. Egyszer régen megcsaltak. Fiatal voltam, idealista, ahogy minden fiatal az. Halálos véteknek éreztem én is a megcsalást, gerinctelen, aljas dolognak, ami megbocsáthatatlan. Évekkel később értettem meg, hogy mi volt a baj. Az illető hölgy egyszerűen nem tudta magát nőnek érezni magát mellettem. Hajtottam, mint az őrült, mert kellett a pénz. Elmentem kora hajnalban és sokszor csak éjfélkor vetődtem haza. Hétvégenkét kőműveshez jártam, vagy egy kőfaragónál segédkeztem. Nem volt olyan percem, amikor nem a munkával voltam elfoglalva. A szex jó volt, élveztük, de valójában lélektelenül, csak az élvezetekért csináltuk.

Az embernek társ kell. Partner, akivel mindent megbeszélhet. Hátvéd, akinek nekidőlhet, amikor összeomlani látszik körülötte minden. Kályha, amitől elindulhat valamerre, és ahova mindig vissza kell térnie, mielőtt új utakra teszi a lábát. A hölgy ezt nem kapta meg tőlem. Csoda-e, hogy elhajlott, amikor Z-től viszont megkapta? Z messze nem volt olyan jó pasi, mint én. Sem külsőleg, sem szellemi téren. Messze nem tudta azt az anyagi biztonságot, állandó előrelépést nyújtani, amit én. De egyvalamit jobban tudott: odafigyelni a nőre, és társa lenni.