Szerinted mi a fontosabb? Kipihenten járni dolgozni, vagy hétköznap is találkozni a pároddal?

Egy városban lakunk, autó is van, nem a távolság okoz gondot. Hanem hogy ő este fél 8-8 ig dolgozik minden hétköznap, mire letusol vacsorázik, és ideér lesz fél 9 legalább. Én viszont 5 kor kelek reggelente, szóval ha csak másfél órára találkozunk akkor sincs időm már elegendő alvásra. Hazaérek, sminket mosok, ilyen melegben letusolok megint, mire álom jön a szememre lesz fél 12 biztosan. Nekem a napi rutinom hogy 9 kor fürdök, és utánna már villany tv lekapcsol, így vagyok kipihent reggelente. Viszont ez kezd sok lenni, fél éve csak hétvégente tudunk találkozni, ő szombaton is dolgozik 4 órát, szóval az sem teljes hétvége. Nehezen bírom ezeket a szürke hétköznapokat, ki sem mozdulok itthonról mert nincs kivel, nem nagyon vannak barátnőim, meg nincs idő semmire, van hogy nulla emberi kommunikációval tellnek a napok, emiatt motiválatlannak érzem magam munka közben is. Tudjátok az az érzés, amikor nincs miért túlélni az adott napot, és ezt már reggel érzi az ember. De nem tudom melyik a jobb, ez a lelki fáradtság, vagy a testi az alváshiánytól? Ha nem alszok eleget csak egy éjszaka, akkor már másnap szédelgek, fáj a fejem, nehezen koncentrálok, pedig koffein van bennem olyankor bőven.