Pro vagy kontra? Egyetértesz velem abban, ha egy harmonikus párkapcsolatot szeretnél kialakítani/fenntartani, akkor nem csak elfogadni kell a másik hibáit, hanem szeretni is?

Azt gondolom, hogy kellő önismerettel tisztázni tudom magammal, hogy mi az, ami igazán fontos számomra, és mi az, ami kevésbé.

Ha az igazán fontos tényezők megvannak (és ebben az esetben lehetnek a "hibák" is erények), akkor a számomra jelentéktelen apróságok felett egyszerűen elsiklom, nem zavarnak különösebben, vagy éppenséggel még "aranyosnak" is tartom, ha az embert szeretem.

Vannak hibák, amiket képtelen lennék tolerálni, de olyannal össze sem tudnék jönni, akikben ezeket érzem.

Tény, hogy a páromnak van egy csomó olyan tulajdonsága, ami mások szemében esetleg furcsa, vagy idegesítő lehet, de nekem ezekkel nincs bajom, én szeretem benne. Van olyan "hibája", amit kimondottan vonzónak tartok.

Van olyan hiba, amit nem birok megszokni. Neki is van olyan bennem, amit átváltoztatna. Nem lehetünk egyformák, de nem lesz kellemes együtt élés ha nem formálódunk valamennyire egymáshoz ha nincs kompromisszum. Mert ha a hibákat is szeretjük, azt nem tekintjük hibának és akkor minden tökéletes! Na olyan nincs...

24L