Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elég erőteljes érzelmek, mégis, mindkettő ellentétes. Hogy lehet ezt kezelni?
Az egyik érzés, ami hatalmába kerített, az az őrületes vágy, szenvedélyes szerelem, ragaszkodás hozzá, ezt gyakran kifejezem.
A másik érzés, az a hatalmas düh, ártani akarás, és harag iránta, mert nem becsül meg, és nem vesz figyelembe. Gyakran megesik, hogy nagyon durván nekimegyek, szóban, és eléggé leoltom.
Nem fogja fel, hogy a kitartás, amit én teszek, irányában, nem gyengeség, hanem erőn felüli cselekedet, mert egyszerűen elviselhetetlen. Mondja, hogy a haverjai nem bántják őt. Én meg röhögök egyet, mert persze, hogy nem bántják, mert csak a haverjai, felszínesen ismerik, és nekik nem jelent annyit, amennyit nekem. Nem érti, hogy ha én megmondom a magamét, ha földbedöngölöm, azzal csak azt akarom, hogy fogja fel, hogy amiket tesz, az ritka nagy f*szság, és okkal teszem. Ezt vagy bántásnak fogja fel, rosszabb esetben hisztinek (!!), nem veszi komolyan, csak megsértődik. Nem szeretem bántani, de már ő mindenért bánt, és nem érzi át, fogja fel a dolgok súlyát, nem ért. Azokat tartja „jó” embernek, akik sosem mondják meg neki a magukét, akik mindent helyeselnek, amit csinál. Nem veszi észre ez a kislány, hogy ezek a lehető legjobban kihasználják, és játszanak vele.
Hogy tudnám egyszer és mindenkorra észhez téríteni? Mert a szerelmem, és a kitartásom sem tart örökké, és félek, komolyan ártani, bántani fogom őt.
Hogy lehet egy emberrel megérttetni, hogy amit teszek, Őérte teszem, már kevésbé magamért?
Hogy lehet megoldani, hogy felfogja, hogy én nem ártani akarok Neki, de ha elviselhetetlenül f*szságot csinál, akkor a szép szó sem segít, és nem fogom hagyni, kegyetlenül őszintén megmondom Neki, haraggal megspékelve?
Én szeretem, kifejezem ezt eléggé különleges módon, nem átlagos módon, de arra általában nem reagál, semmibe veszi.
Nem akarom ezt az egészet hagyni, pedig már mindenki azt mondja, tegyem azt, mert ha hagyom, akkor úgy érzem, hogy hagyok egy embert elb*szódni, és saját bukásomnak könyveltem el, hogy nem tudtam megoldani.
Remélem érthető voltam, nagyon bonyolult az ügy, szóval ha kell, kifejtem még. Előre is köszi.
Vannak hibáim, tudok róla, csak hogy ezeknek a hibáknak nagy hányadát levetkőztem már érte. Normálisan megbeszélni??? Mindig úgy kezdődik. Le se szar... Azt mondja "nincs kedvem most hozzá", de mondom, ez fontos, és itt és most meg kellene beszélnünk, van lehetőség rá, időnk, "hagyjál már!". És amikor nem figyel, akkor kezd felmenni a pumpa, és utána durvábban megmondom Neki. Mert úgy legalább figyel.
Én úgy érzem, valahogy, hogy Ő az én "felelősségem".
Én is olyan vagyok, mint te, csak lányban, a barátom pedig hasonló a barátnődhöz.
A barátom egy hónapja szakított velem 3 és fél év után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!