Mi is a baja tulajdonképpen?

Párom pár hónapja kiment külföldre dolgozni,akkor épp nem volt munkám.Keresgéltem munkahelyet,azt mondta hogy hagyjam,ne foglalkozzak vele,keres ő annyit hogy bőven elég lesz.Később rájött a dili,írta hogy mégiscsak menjek el,mert nem buli hogy csak ő dolgozik,mondtam hogy oké,ezt eredetileg is így gondoltam,ő ellenezte.Találtam egy munkahelyet,ami tényleg tetszik,jól érzem ott magam,szeretem.Most meg az a baja,hogy milyen nagyra vagyok magammal hogy van munkám,tiszta hawaii az életem,konkrétan nem tetszik neki hogy jól érzem magam.Hozzá kell tenni,hogy nem érti meg hogy attól hogy dolgozok,így is nagyon kell spórolnom,a legminimálisabb kaját,háztartási dolgokat veszem meg,ezen kívül semmit,se ruhát,se cipőt,se fodrászra nem telik semmire,de ő abban a tudatban van hogy miközben ő gürcöl,én élem a világomat(nem járok sehova,csak munkába,utána itthon vagyok).Most ez mi ? Az se tetszik neki ha nincs munka,az se ha van.Minimális pénzt így is kell küldenie,hogy az albérletet ki tudjam fizetni,ha nem lenne munkám,akkor mi lenne ? Szerintetek miért köt bele mindenbe ? Azért ment ki,nem évekre,hogy pénzt rakjon félre,egy alap kezdőtőkét,amiből valami lakást vagy valamit el tudunk kezdeni.Ráadásul senki nem erőltette,mehetnékje volt,elege volt itthon a pénztelenségből,örült hogy történik egy kis változás.(évekig kinn volt megismerkedésünk előtt is) Jelenleg ott tartunk,hogy ő azt gondolja hogy ő engem pénzel,király életem van,ő megszakad a munkában,és mintha én nem csinálnék semmit :S