Hazugság, ámítás lenne az egész kapcsolatom? Bennem van a hiba?

Lassan 1 éve vagyok együtt a barátommal távkapcsolatban, ami annyit jelent,hogy hetente-kéthetente találkozunk 2 napot. Tanácstalanul állok előtte,hiszen úgy érzem felszínes az egész. Nagyon sokat beszélgetünk, de mindig közömbös témákról, mindennapjainkról, filmekről stb. Elgondolkoztam és rájöttem, hogy sosem beszél nekem a problémáiról, mi bántja, sosem kér tőlem segítséget, sosem mond nekem kritikát. Nem merek előtte megnyílni én sem, hiszen mikor én öntöttem ki a lelkem, az volt a válasza,hogy ő csak kiskorában gondolkozott ilyen hülyeségeken és most már teljesen elégedett az életével. Rosszul esett, hiszen biztatást vártam volna vagy legalább együttérzést. Pár napra kiderült,hogy fél velem megosztani a gyengeségeit, és azt hogy mi zavarja, mivel folyton teljesíteni akar, és megmutatni hogy milyen erős. Megbeszéltem vele, hogy szeretném, ha elmondaná nekem, ha van valami problémája velem, hiszen akkor tudok magamon javítani, de sosem volt még erre példa, mintha az egészet a szőnyeg alá seperné. Ezért vagyok egy kissé bizalmatlan vele szemben, hiszen mindig azt mondja, hogy én vagyok az életében a legjobb dolog, mégsem érzem azt, hogy lelki társként is tekintene rám, aki előtt úgy érezné, hogy mindent megoszthat. Én érzem rosszul vagy itt tényleg nincs valami rendben?

Válaszaitokat előre is köszönöm!

21/L